„A fentihez hasonló példákat hosszasan sorolhatnánk, ám a társadalom mikroszerveződéseinek gyarmatosítása ezekből is világosan kirajzolódik. Egy demokratikus társadalomban a különböző szakmai egyesülések, érdekképviseletek vezetőit nem politikusok (és különösen nem a kormányzatban szerepet vállaló politikusok) alkotják, hiszen ezeknek a testületeknek éppen az a szerepük, hogy a mindenkori kormányzattól függetlenül képviseljék szakmai álláspontjukat, illetve tagjaik érdekeit. Ez az érdekegyeztetés, illetve érdekütköztetés alapvető fontosságú ahhoz, hogy a mindenkori kormányzat helyes döntéseket tudjon hozni. Arról nem is beszélve, hogy a szakmai érdekképviseletek, kutatóintézetek, civil szervezetek megszállásával a kormány az ellenzéki tevékenységet is jelentősen megnehezíti, egyre több vállalkozó és munkavállaló függ egzisztenciálisan is a Fidesztől. Amikor politikai elemzők azt értékelik, hogy az elégedetlenségből miért lesz olyan lassan ellenzéki szavazat, akkor nem feledkezhetnek meg arról, hogy az összeférhetetlenség elkerülésének látszatára sem adó kormányzó elit a társadalom mikrocsatornáinak döntő részét ellenőrzése alá vonta. Nemcsak a magánérdekek érvényesítésében van tehát szerepe a társadalom gyarmatosításának, hanem a Fidesztől független politikai szervezetek társadalmi beágyazódásának megakadályozásában is.
Általában még a diktatúrákban is adnak a látszatra: bár a kormányzattól »független« szervezetek vezetőinek a diktátor azokat nevezteti ki, akik az ő álláspontját fogják képviselni, de igyekszik ezt úgy tenni, mintha az illetők függetlenek lennének a kormányzattól. Magyarország miniszterelnöke azonban már a látszatra sem ad.”