Gucci, baloldal

„Bármilyen nehezen is érti meg a mainstream jobboldal, a baloldal nem azért létezik, hogy kiszolgálja az Európai Bizottságot, egy tál lencséért eladja a hazáját, nyelves puszit adjon az IMF-nek, továbbá utcabálokkal ünnepelje az újabb megszorító csomagokat. Miként azt is ideje lenne fölfogni, s már unalmas is ismételgetni: a baloldal nem az »elmúlt nyolc év«, Gyurcsány Ferenc, Kovács László boxeralsója, meg Bolgár György. A baloldal egy értékközösség, amelynek sokféle tagja van.

Nem ártana, ha ezt megértenék a konzervatívok, már csak azért is, mert hozzávetőleg húsz éve meg vannak sértődve, ha azonosítják őket az uniós zászlót égető, antiszemita, idegengyűlölő szélsőségesekkel, miközben önfeledten kommunistázzák és hazaárulózzák le a komplett magyar baloldalt. Persze akár igazuk is lehet, ha az úgynevezett nemzet érdekeivel ellentétesnek tartják, hogy a társadalmi mobilitás csatornái újra kinyíljanak. Mert a sokféle baloldali szervezet különös egységben hirdeti: utat kell nyitni a felemelkedéshez. Akár a sporttal, akár a jobb oktatási rendszerrel, akár szociális ösztöndíj-szisztémával, akármivel. Talán ez az egy biztos pont, ahol a különféle baloldali társulatok találkoznak.

Igen, utópia az esélyegyenlőség megteremtése (a totális egyenlőségé meg már annál is több), mert a hátrányos helyzetű régiókban születő szegény kölykök képtelenek ledolgozni a kulturális hátrányt, amelyet a budai elittel szemben örökül kapnak. De ha belenyugszunk abba, hogy a születés helye dönt az életesélyekről, nem pedig a tehetség és a teljesítmény, akkor már holnap reggelre is fölösleges beállítani az ébresztőórát. Ha a társadalmi viszonyok megváltoztathatatlanok, akkor elvesztegetett idő társadalomról elmélkedni, Európáról gondolkodni, meg az egészségügyi rendszert átalakítani. Hogy a futballt imádó, ám a társadalomtudományokat újabban megvető miniszterelnökök is értsék: ha nem lehet feljutni az NB II-ből az NB I-be, miként kiesni sem lehet az adott osztályból, de még az ellenfél kapuja is be van falazva, akkor nincs értelme pályára lépni.

Éppen ezért dühítő, hogy a baloldal legnagyobb szervezett erői képtelenek megjeleníteni valamiféle üzenetet, vagy elmagyarázni a szélsőjobb felé sodródó fiataloknak, mit jelent ma baloldalinak lenni. Egyáltalán mi az alapvetés, amely összeköti az eszme megannyi képviselőjét.

Pedig a zöldszekciótól a liberálisokig, a rendszerkritikusoktól a népi oldalig alighanem minden érintett egyetért abban: 2012 Fidesz-Magyarországán baloldalinak lenni minimum annyi, mint nem föladni. Mármint a hope-ot (a közösségi médiában nem trendi a remény), hogy minden gyereknek lehet jobb élete, mint a szüleinek, nem csupán az úgynevezett középosztály utódainak, meg a narancssárga projekt feltétlen híveinek.”