„Görcsbe tekeredik a gyomrom, amikor a honi haladást a melegek (transzneműek, metroszexuálisok és a többiek) ügyében az érzékelteti legjobban, hogy honfitársain többsége finoman elmozdul a szigorú náci álláspont (kiirtani mindegyiket!) felől a náci megengedő (meg kell gyógyítani ezeket a szerencsétleneket, lehetőleg átnevelő táborokban, és akkor nekik is sokkal jobb lesz!) álláspont irányába, és még dicséri is magát a tükörben, hogy milyen demokratikus, modern és felvilágosodott.
Amikor a magyarok magukra gondolnak, mindig ilyesmiket gondolnak, és komolyan gondolják. Ennek a beteg irányzatnak példamondata a nagyon fontos dolog a szabadság, de a szabadosság káros (és kétes esetekben mindig a szeretett politikus dönt) (...).
Orbán Viktor nem akar melegeket látni az utcán, mert ha nem látszanak, akkor szinte már nem is léteznek, de beszélni biztos nem kell róluk, mert az olyan kínos, főleg, ha a kereszténydemokrata ifjak is jelen vannak. Marad a betiltás, a betiltás viszont azzal jár, hogy még többet kell a dologról beszélni, szinte már mindenki erről beszél, a fideszes vezetőség meg nyirkos ágyneműjét magára tekerve küzd a problémával, de megoldani nem tudja.”