Lábjegyzetek Doktor Plágium erkölcsi nekrológjához

„Az utódlást latolgatni a megjelent elemzésen túl korai lenne. Talán csak annyit: 2010 nyarán még lett volna némi reménykeltő relevanciája annak, hogy az MSZP Sólyom Lászlót jelöli. Na de most? Késő bánat. Az viszont körvonalazható, mi lesz Schmitt öröksége a vicckultúrához történő hozzájárulásán túl. Doktor Plágium. Gyermekkorom egyik kedvenc meséjében a kókler, sarlatán udvari orvost hívták így. Most már biztos, hogy a mai gyerekeknek ez a karakter már nagyon áthallásos lesz. Mit áthallásos, telitalálat. A hagyaték része lehet, hogy harc indul a diplomamaffia után doktorbűnözés ellen. Egyrészt revánsként, hogy vizsgálják meg a komonisták tudományos munkáit is. Ami nagyon is rendben van, akinek »valami vaj van a fején, hadd szarjon be egy kicsit a Szocialista Szellem Vasútján«, hogy Pelikán elvtársat idézzem. Főleg ha nem úgy szelektálunk, hogy az én plagizálóm kreatívan hasznosította a törzsanyagot, a tied pedig mocskos tolvaj. Igen, ami a doktorálás terén van, az egykor (és sok tekintetben ma is) a tudományos korrupció, agyatlan sznobizmus és az uborkafára kapaszkodók rangkórságának, titulus-fetisizmusának keveréke. E sorok írója például nem egy férfimodell-alkat, ahogy bokszbajnok sem lesz belőle. Valószínűleg fura (és röhejes) lenne, ha erőfeszítéseket tenne annak érdekében, hogy egy női lap, illetve az ökölvívók szövetsége papírt adjon neki: ő igenis jóképű, szívdöglesztő pasi, illetve acéltenyerű bokszoló. Akkor miért van, hogy szerény intellektuális képességű sportolók, politikusok, újgazdagok (és kontraszelektált csemetéik) a csalást, a vesztegetést, a befolyással üzérkedést, illetve a lebukással járó szégyent is vállalják, csakhogy elérjék, hogy egy testület kimondja róluk: ők bizony diplomások, sőt doktorok. Miért? (...)”