Drága barátaim, megint házhoz megyek a pofonért
Én nem akarok egy pukkancs, sértett, nárcisztikus, hazudozós, bosszúálló, populista elnököt.
Magyarországon a Fidesz az a párt, amely – immár 15 éve – a maga által kijelölt utat képes volt bejárni.
„A generációs tematika ugyanis a rendszerváltás kezdetétől a Fidesz egyik zászlóshajója. A Fidesz persze »plagizál«, amikor átveszi a késő Kádár-rendszer egyik legkurrensebb szociológiai témáját, amelyet Stumpf és Kéri (a két akkori fő tanítómester) a »feltorlódott generációk« jelenségeként határoz meg. Való igaz: a rendszerváltás idején egymásra halmozódó generációk töltötték be a teret, s közöttük csak a Fidesz tűnt generációsan innovatívnak. Tanárai nyomán a Fidesz fő céljának tekintette, hogy fő tényezője legyen a mielőbbi generációváltásnak. A Fidesz egy új korosztály új képviselőjeként kezdettől amolyan »demokratikus ifjúsági élcsapat«, amely »vezérelvűvé« is azért válik, hogy koncentráltabban foglalkozhasson a régi, az állampárti korszakból megörökölt politikai nemzedékek »eltakarításával«. Nyugat-Európában ez a generációs szerveződés és identitás rendkívül szokatlan lenne, de nálunk nem az. A generációelvű Fidesz a magyar rendszerváltás lenyomata. Akármilyen is ezt ma így kimondani.
Úgy látjuk tehát: Áder János államfői jelölése – az előzmények figyelembe vételével – egyáltalán nem logikátlan lépés. A generációalapú párt fő politikai programja már eddig is a módszeres generációváltás volt, most pedig beteljesíti – mindig is vallott – küldetését. Lehet – és nyilván kell is – ezt erőteljesen elítélni, és fel lehet vetni: miért nem egy tekintélyes kívülálló kerül most az elnöki posztra? Lehet, de ennél gyümölcsözőbb elemzői stratégia, ha rámutatunk: Áder azért kerülhet ebbe a pozícióba, mert Magyarországon a Fidesz az a párt, amely – immár 15 éve – a maga által kijelölt utat képes volt bejárni, vagy másképpen: akaratát a többiekre kényszeríteni. Ezzel azt is ki kell mondanunk: a Fidesz korábbi és mai ellenzékét alkotó pártok ebben a versengésben nem voltak elég hatékonyak, s a Fidesz-féle generációváltás-teóriával szemben nem tudtak hatékony ellenszereket kitalálni. Így aztán bármennyire is szomorú szívvel konstatálhatják, hogy egy újabb pártkatona kerül helyzetbe, önkritikusan be kellene ismerniük, hogy ezzel a Fidesz – mint önmagát nemzedékinek tekintő párt – nem megtagadja korábbi önmagát, de éppen következetes régi céljaihoz.”