Krisztus keresztje az egyetlen remény

„Krisztus függött a kereszten, és feje fölött ott volt a tábla, az ítélet: »A Názáreti Jézus, a zsidók királya«. A bizarr, az elviselhetetlen látvány még a farizeusokat is tiltakozásra indította. És míg fölötte függött az igazságtalan ítélet írása, ő maga tépte el a bűnös emberiség ellen szóló adóslevelet, a láthatatlan írást, amelyen az ősbűn óta följegyezve áll az emberiség minden vétke. Az ő földi büntetése által mindannyian megszabadultunk. Ha hittel nézünk fel rá, ha hálás megrendüléssel fogadjuk a felfoghatatlan isteni szeretet jóságát, akkor mi is megmenekülünk, akkor nekünk is szabad utunk nyílik az üdvösségre. Ahogy Szent Pál apostol mondja: »Nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről« (1Kor 2, 2).

Hitünknek nem emberi filozofálásra kell alapulnia, hanem a megváltásban megnyilvánuló isteni erőre. A megfeszített Krisztus számunkra »Isten ereje és Isten bölcsessége« (1Kor 1, 24). Isten az, aki nem küldi angyalok ezreit, hogy Jézus védelmére keljenek. Ő az, aki nem művel színpadias csodát, hogy a Megfeszített leszálljon a keresztről. Nem úgy győzi le a szenvedés botrányát, ahogyan a mi szűkös, emberi fantáziánk elképzeli. És így van ez azóta is a világban. És így volt mindig.

Mert mindig lehetséges volt, hogy szenvedjen az igaz, az ártatlan, és lehetséges volt, hogy látszólag győzzön a gonoszság. De az egészben, a nagy egészben, a teljességben az igaz, a jó, a szép és a szent győzelme rendíthetetlen és folyamatos, mert a létezés megbonthatatlan és állandó kísérője a szépség, a jóság és az igazság. Mert minden attól ered és annak akaratából áll fenn, aki maga a létezés, »Aki van«: a személyes Isten. És ez az isteni mindenhatóság és bölcsesség a mi pillanatnyi életünkben könnyen tűnhet gyengeségnek. Mert nem akkor és nem úgy nyilvánul meg Isten végtelen ereje, ahogy mi várnánk, ahogy elképzelnénk, ahogy szeretnénk. De Jézusban Isten bebizonyította az emberiségnek, hogy a nagy drámán túl minden szeretet és harmónia, és hogy minket is ebbe a rendíthetetlen és örök boldogságba hív. 

Járuljuk hát a Szent Kereszt elé, hódoljunk a megfeszített Krisztusnak, mert életünk minden pillanatában, minden helyzetében, a történelem minden korszakában az ő keresztje az egyetlen remény, mert rajta váltotta meg a világot.”