„Most tehát ne azon merengjünk, hogy meddig védte és miért, amit védett, hanem vonjuk le a tanulságot az ügy másik izgalmas aspektusából. Szépen megmutatkozott ugyanis, mit gondol a hatalom a sajtóról és viszont.
Vegyük elsőként a köztelevízióban pénteken lezajlott alákérdezős interjút az exdoktorral, amiről ezren megírták, hogy mekkora ciki. Szerintem is egyértelmű, hogy tanítani fogják az újságíróiskolákban; a kolléga röpke tíz perc alatt mindent elkövetett, amit a médiában tilos. De azért a hatalom–szolgasajtó relációban a főbűnös nyilván nem a riporter. (...)
Az újságíró ugyanis — rendeltetése szerint — az emberek szeme és füle. A média közvetít a választópolgárok és a felettük álló, az életüket szüntelenül befolyásoló bürokráciák, másképpen szólva a hatalom között. A média dolga, hogy ezeket a bürokráciákat ne engedje elbújni. Ha érdekellentét képződik az emberek és a felettük álló bürokráciák között, akkor a médiának az emberek oldalán kell maradnia. A média nem a hatalom eszköze, hanem az emberek közötti dialógus eszköze. Szükségszerűen szabad, épp annyira, amennyire az emberek szabadok. A hatalom nem ellenőrizheti a médiát, a médiának viszont ellenőriznie kell a hatalmat.”