Ez a Brüsszel leckézteti Budapestet? Komolyan?
Nem Didier Reynders az első uniós bürokrata, aki azután keveredett korrupciós botrányba, hogy bőszen kritizálta Magyarországot. A híres lebukások azonban csak a jéghegy csúcsát jelentik.
Simicska Lajos és a sajátos „szerzőpárosává” vált Nyerges Zsolt már a parlamentbe is beköltözött: meglepően sok újságcikk és politikusi célozgatás után az LMP napirend előtti felszólalása foglalkozott velük.
„Annak az embernek a neve, akivel kapcsolatban ilyen-olyan beszélgetésekben az elmúlt időszakban gyakran csak »az ember, akinek nem szabad kimondani a nevét« megfogalmazás hangzott el, egyre többet szerepel a hírekben. Simicska Lajos és a sajátos »szerzőpárosává« vált Nyerges Zsolt már a parlamentbe is beköltözött: meglepően sok újságcikk és politikusi célozgatás után ma az LMP napirend előtti felszólalása foglalkozott velük. (...)
Az Origo, a Magyar Narancs vagy éppen az atlatszo.hu írásai kétségtelenül sok mindent megmutatnak, a kérdés csak az, hogy képesek vagyunk-e helyesen értelmezni a látottakat. Hogy az újságírók ilyen rátermettek-e – ami jó hír mindazoknak, akik féltik a szólás- és sajtószabadságot Magyarországon –, vagy egyszerűen csak a növekvő belső ellentétek adnak-e több muníciót – ami legfeljebb azoknak meglepő, akik elhitték, hogy létezik politika belső ellenakaratok és ellenérdekek nélkül -, tulajdonképpen nem is annyira lényeges. Legfeljebb a diktatúrát vizionálók és a Fideszt monolit egységnek gondolók hihették, hogy egyrészt a sajtó majd nem fogja leírni ezeket az eseteket, másrészt az újságokhoz nem jutnak el a nagyon is belsőnek tűnő információk arról, hogy ebben a ciklusban miképpen működik ez a világ.
Az okoknál éppen ezért most kivételesen sokkal izgalmasabb maga a jelenség. Ha figyelmesen olvassuk ezeket az írásokat, a politikai korrupció különféle hazai formáihoz szokott szemünk egy újdonságra könnyen felfigyelhet. Ezek az esetek ugyanis nem tartalmaznak nyilvánvalóan, azonnal észrevehetően és könnyen megérthetően törvénytelenségre utaló részleteket. Nincs olyan eleme a történetnek, ahol nokiás dobozok jelennének meg, de még a vállalkozó-politikus korrupt viszonyrendszerének megszokott formái is hiányoznak. Amit látunk, az leginkább egy olyan vállalatbirodalom működésére emlékeztet, amelynek a politika csak az egyik – igaz, kiemelten fontos – üzletága. Annyira fontos, hogy nem is érdemes kizárólag politikusokra hagyni: az érdekkör nem csupán ezer szállal kötődik a politikához, hanem jelentős részben benne is van. Ha igazak az információk, ebben a viszonyban még annak eldöntése sem egyszerű, hogy valójában ki irányít, ki hozza a döntéseket, illetve létezik-e a tág értelemben vett kormányon belül egy kisebb kabinet, amely nem feltétlenül csak a politikai logikának alárendelten működik.”