Cohn-Bendit üvöltése

„Egészen másra használta fel az ügyet a sztárműsorvezetőből kulturális miniszterré lett Krajcer. A szlovákiai választások napján a leégett vár tövében nem is annyira burkoltan utalgatott arra, hogy feltételezések szerint cigány gyerekek gyújtották fel játszadozásuk közben a várat, »bizonyos emberek«, »alkalmazkodásra képtelen polgártársaink«, akiket »bizonyos korlátok közé kell szorítani«, hogy »ily módon ne károsíthassák a mi kulturális gazdagságunkat«. Most tekintsünk el annak megvitatásától, hogy valóban súlyos probléma a cigányok kérdése, és ismerjük el, hogy mivel minden objektívebb beszámoló szerint a környéken sokan égettek szemetet-tarlót aznap, közülük gyakorlatilag bármelyik veszélyes lehetett a várra. Ám sokszáz egyéb tűzeset kapcsán sosincs külön megemlítve, hogy magyar vagy szlovák volt a tettes. Talán csak rosszul mutatott volna a hírekben, hogy például két helyi gazda volt a tettes, és a legegyszerűbb volt két roma kölyökre rákenni, ráépítve a cigányellenes közhangulatra, hogy még a szavazóurnák lezárása előtt villogni lehessen a gyors megoldással a kamerák előtt.

Ám még ha valóban a cigánygyerekek is a valódi tettesek, civilizált ország minisztere ilyeneket nem mondhat. Képzeljük el, hogy bármilyen bűneset kapcsán ugyanilyet nyilatkozik egy szlovák miniszter, csak a magyarokra utalgatva, mert teszem azt elkapnak egy dunaszerdahelyi illetőségű rablót Zsolnán, mire a miniszter kollektíve a magyarok közt akarna rendet csinálni. Semjén Zsolt már másnap közös imára szólítaná fel a magyarokat, és Szájer József pedig iPadjén beadványt fogalmazna az Európai Bizottsághoz, joggal.

Vagy méginkább képzeljük el, hogy a magyar kormányból Szőcs Géza államtitkár nyilatkozik egy Krajceréhoz hasonlót. Másnap ettől lenne hangos Európa, cikkezne a New York Times, ülésezne az Európai Parlament, Daniel Cohn-Bendit vörös fejjel ütné az asztalt,  amerikai vállalkozók menekítenék Magyarországról a romákat, Kertész Ákos pedig talán még Kanadából is emigrálna tiltakozásképp.”