„Egy stabil Fico-kabinet mozgástere azonban nemcsak a »példátlan felhatalmazás« miatt nagyobb. Hanem Orbán Viktornak köszönhetően is. A NER lángeszű vezérének sikerült az Unió páriáinak gettójába taktikáznia magát. Ficonak, ha esze van, továbbra is ugyanazt a kettős játékot űzi, ami annyira megy neki: soviniszta nemzetállami parasztvakítás, a gazdaságilag többé-kevésbé racionális, euró-mentő és tőke-mágnes pragmatizmussal ötvözve. Két évvel ezelőtt láttam rá halovány esélyt, hogy Orbán Robert Fico legjobb magyar tanítványa lesz. S az árvalányhajas mákony hintése közben azért normális, józan gazdaságfilozófia szellemében vezeti az országot. Na, ez a vonat elment.
Amit Fico nyilván ki is fog használni. Unió-barátságát hangoztatja majd, hogy vele – szemben a világgazdaságot kísérleti labornak tekintő, »őrült rebellis« magyarokkal – lehet üzletet kötni. Stabil, kül- és gazdaságpolitikában nálunk megbízhatóbb kormány, kiszámíthatóság – ha ez lesz, úgy menekül tőlünk a tőke a nem egy vonatkozásban most is (adó)paradicsomi északi szomszédhoz, mint az olajozott villám. Ficóra mondhatjuk, hogy sok tekintetben egy rohadék. A magyarellenesség cinikus kiaknázásának viszonylatában például tényleg az is. De ha gazdaságilag kiszámítható rohadék lesz, akkor bizony a mi rohadékainkkal szemben a Nyugat őt preferálja majd. Ami bizonyítja: a nacionalizmus soha nem szép dolog, de nem feltétlenül kell agyatlanul csinálni. Lehet okosan is.”