„Egyrészt mind a gyakorló médiapiaci szakmában, mind az elméleti és kutatói világban értjük, megértjük és használjuk a közönség kifejezést. Másrészt talán kevesen vagyunk tisztában ezen elméleti konstrukció mibenlétével.
A közönség szót leggyakrabban a tömegkommunikációs folyamatok során, a tömegmédiumokhoz kapcsolódóan a »vevők« (receiver) összefoglaló megnevezésére használjuk. (A tömegkommunikáció folyamat modelljét lásd például Shannon és Weaver (1949) modellje alapján, melyet a kommunikáció és médiaelméletek széles köre adaptált saját kontextusára. Az eredeti modellt a kommunikáció matematikai modelljeként vezették be és elsősorban egyének közötti kommunikációs helyzetekre fejlesztették ki (telefonálás), csak később vette át a tömegkommunikáció elmélete ezt a modellt).
A tömegmédiumok közönsége általában töredékes és csak közvetett módon figyelhető meg. Allor (1988) szerint: »a közönség sehol nem létezik: nem foglal el valódi teret csak elemző diskurzusok pozícióit«. A közönség kifejezés tehát absztrakt, vitatható és egy állandóan változó sokrétű valósághoz kapcsolódik.”