Beszari, jobbos neokonok

„Mindig elképeszt, amikor a szűk, jobbos, neokon szubkultúrából ilyen posztot olvasok, mint ez. Ha ebben a szellemi műhelyben ilyen írások születnek, mi lehet a helyzet máshol? Gúnyolódtok a liberális és baloldali gondolkodókon, műhelyeken, de nézzük meg, mit kínáltok ti. Egy pillanatra minden várakozásom elmúlt, hogy Magyarországon valaha egy polgári-liberális, párt vagy szellemi holdudvar megszülethet.  

Dobray posztjának elolvasása után ugyanis nincs miről beszélni. Nyomasztó az a szellemi változatlanság, és üres beszéd, ami a bloggert és társait jellemzi, Konzervatóriumtól Mandinerig, főleg annak fényében, hogy az eredeti szándéknyilatkozatokból üvölt a változtatás/változás igénye. Úgy látszik, ennyi sikerült, a helyzet az, hogy beszariak vagytok: a neokon szubkultúra képtelen átlépni saját árnyékát. Persze, nincs miért meglepődni, az iskolarendszer adott volt, nem azt kapták a srácok arcukba amit megérdemeltek volna, hanem azt, amire a rendszer képes volt. Ők is úgy jártak, mint az egyszeri roma valahol vidéken, aki bepróbálkozott valami újítással, de a közeg menthetetlenül lehúzta és néhány évtized elteltével neki sem fog már feltűnni, hogy a csirke nem a nappali szobába, hanem az udvarba való. És már ugye, témánál is vagyunk.

Blogunk felkerült egy listára – ez a listaösszeállítás a jobboldalon valamiféle látens agresszió manifesztációja lehet - és ha már megszólítottak, a saját nevünkben válaszolnánk.A tabudöntés a többségi társadalom esetében legitim hőstett, a kisebbség esetében illegitim eretnekség? Most akkor kezdjem el emlegetni a jó öreg kettős mércét?  - teszi fel a demagóg kérdést dobray. A posztíró ott téved nagyot és ezzel egész posztja is félremegy, hogy tendenciózusan párhuzamba állítja táradalomkritikánkat, nacionalizmus-kritikánkat egy roma ember rasszista, általánosító kirohanásaival, dobray azokat az embereket listázza párhuzamba Forgáccsal, akik pont a Forgács által szorgalmazott nacionalista, nemzeti logikát kritizálják, támadják. Ezzel együtt védelmébe veszi a tendenciózus, manipulatív Pesty-féle áldokumentumfilmet is. Csersznye a habon, hogy Dávid Ibolya, a Mandiner főszerkesztője nem érti, mi a gond a dokufilmmel, azért ez kemény.

De összességében ez még csak a kisebbik probléma. A nagyobbik az, hogy ez az unalmas szellemi változatlanság, amit a poszt szerzője, a neokon szubkultúra, vagy akár a szélesebb értelemben vett magyarországi jobboldal kínál, már nagyjából a dualizmus óta létezik Magyarországon. Nem véletlen, hogy a dotohon többször kritizáltuk ezt a 19. századi, etnikai nacionalista politizálást, amelyet a jelenlegi Fidesz-kurzus is folytat. Nemhogy a múlttal nem néztek szembe, de a múltban bekövetkezett sokszor bizony tragikus eseményekből sem tanultak. A posztban ugyanazt a kizárólagosságon alapuló logikai érvelést ismerhetjük fel, amelyet Kossuth Lajostól Tisza Istvánon keresztül, Orbán Viktorig beazonosíthatunk. Ezt pedig kirekesztő politikának - de ha így jobban érted, pátoszosan, a nacionalista szókészletet használva, a nemzeti öncsonkítás politikájának - is nevezhetem.”