Angol úriemberek - akcióban

2012. február 13. 17:41

Szentségtörő, hogy egy film 2012-ben így merészel elkezdődni.

2012. február 13. 17:41
Szabó Tamás
Kultúra és Kritika

„A kémsztorik kedvelői azóta besózva várják a Karla-trilógia nyitó darabjának filmváltozatát. Ha ehhez hozzáadjuk Gary Oldman kedvelőit, már egész népes táborról beszélhetünk, ugyanis a neves angol színész bújt bele a nyugalmazásból visszahívott George Smiley emblematikus alakjába, akinek Kontrol halála után (a hírszerzés, vagyis a Körönd fejét a mindig remek John Hurt alakítja) ki kell ugrasztania a besúgót (a vakond) volt munkatársai sorából. Tehát kémek kémkednek kémek után a hetvenes évek eleji fullasztó hidegháborús légkörben. Ráadásul John le Carré klasszikusának adaptálásához az Engedj be!-vel berobbant Tomas Alfredson látott hozzá, a végeredmény pedig egy pazar kiállítású, visszafogottan elegáns kémrejtvény lett.

Szentségtörő, hogy egy film 2012-ben így merészel elkezdődni. Szemcsés kép, szaxofon, a főcímben használt betűtípus és az egész lassúsága borzasztó anakronisztikus. Még szerencse, hogy a mozinézők kezében nincs távirányító. Mert a retro ugyan menő, az angol különösen az, de Alfredson nem próbálja vonzóvá tenni a múltat. A le Carré szövegében még fel-felbukkanó kedélyességet rideg képek váltják fel. Alfredson operatőrével (Hoyte Van Hoytema) csupa jelentőségteljes, de valahogy idegennek tűnő és mindig barátságtalan teret komponál a vászonra. A Körönd néhol egészen utópisztikus hely, máskor a kopott, cigarettafüstben úszó irodák a keleti blokk trendjébe is csont nélkül illeszkednének. Míg a rendetlen lakásokban az antik és a vadiúj bútordarabok egymás hegyén-hátán állnak, a találkozókra gyakran üres, lepusztult helységekben kerül sor. Kémeink, ezek az elhasznált, gyomorbajos aktakukacok bizalmatlanul botladoznak a porlepte londoni színpadon. Ők a széthullott birodalom hitehagyott katonái. Eljárt felettük az idő.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 17 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Finta László
2012. február 13. 22:06
Tomas Alfredson kémfilmje olyannyira intelligens alkotás, hogy a műfajban nem ritka nézőt orientáló feliratoktól ("London, egy évvel korábban") is megkíméli a publikumot. A leleményes időbravúrok arról győztek meg, hogy mindaz, amit látunk, sokszor csak az elbeszélések kivetülése: George Smiley a történet java részének közvetlenül nem részese, jobbára csak ül a félhomályban, kimérten szívja olcsó cigarettáját, feszülten gondolkodik, és csak arca rezdülése és a tekintete jelzi, hogy sakkozik a szereplőkkel. Gary Oldman valóban lakonikus hőst faragott Smiley figurájából. A tárgyi miliő pedig pazar. Szinte éreztem az olajozott telexgépek szagát, hallhattuk a bakelitborítású, analóg telefonok csengését. Ekkor még nem virtuális ellenséggel álltak szemben, akik mega- és gigabájtok formájában "léteztek", hanem hús-vér emberekkel, akiket félve tiszteltek (Karláról csak elismeréssel nyilatkozik Smiley), ellenben a szövetségest megvetették: Britannia papíron még nagyhatalom, de a tényleges erő már az amerikaiké és a szovjeteké. (Churchill már 1942-ben attól tartott, hogy a britek magukra maradnak a két gólem között. A teheráni konferencia megerősítette félelmét.)
blogen
2012. február 13. 20:55
Ez a Köröndözés csak engem zavar? A körönd az egy közterület, itt viszont egy társaságról van szó, amit talán "belső körnek" vagy "felsőbb körnek" kellene fordítani, de semmiképp se egy kör alakú közterületnek!
Justicia
2012. február 13. 19:11
javítok: mint Ludlum...
Justicia
2012. február 13. 19:11
le Carré jó, a filmek soha nem adják vissza a regényeket, mind Ludlum esetében sem sikerült - szerintem.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!