Daniel Freund vágja a centit: az X-en számolja vissza, hány nap van hátra a magyar uniós elnökségből
A német balliberális EP-képviselő nem tud leállni.
Szentségtörő, hogy egy film 2012-ben így merészel elkezdődni.
„A kémsztorik kedvelői azóta besózva várják a Karla-trilógia nyitó darabjának filmváltozatát. Ha ehhez hozzáadjuk Gary Oldman kedvelőit, már egész népes táborról beszélhetünk, ugyanis a neves angol színész bújt bele a nyugalmazásból visszahívott George Smiley emblematikus alakjába, akinek Kontrol halála után (a hírszerzés, vagyis a Körönd fejét a mindig remek John Hurt alakítja) ki kell ugrasztania a besúgót (a vakond) volt munkatársai sorából. Tehát kémek kémkednek kémek után a hetvenes évek eleji fullasztó hidegháborús légkörben. Ráadásul John le Carré klasszikusának adaptálásához az Engedj be!-vel berobbant Tomas Alfredson látott hozzá, a végeredmény pedig egy pazar kiállítású, visszafogottan elegáns kémrejtvény lett.
Szentségtörő, hogy egy film 2012-ben így merészel elkezdődni. Szemcsés kép, szaxofon, a főcímben használt betűtípus és az egész lassúsága borzasztó anakronisztikus. Még szerencse, hogy a mozinézők kezében nincs távirányító. Mert a retro ugyan menő, az angol különösen az, de Alfredson nem próbálja vonzóvá tenni a múltat. A le Carré szövegében még fel-felbukkanó kedélyességet rideg képek váltják fel. Alfredson operatőrével (Hoyte Van Hoytema) csupa jelentőségteljes, de valahogy idegennek tűnő és mindig barátságtalan teret komponál a vászonra. A Körönd néhol egészen utópisztikus hely, máskor a kopott, cigarettafüstben úszó irodák a keleti blokk trendjébe is csont nélkül illeszkednének. Míg a rendetlen lakásokban az antik és a vadiúj bútordarabok egymás hegyén-hátán állnak, a találkozókra gyakran üres, lepusztult helységekben kerül sor. Kémeink, ezek az elhasznált, gyomorbajos aktakukacok bizalmatlanul botladoznak a porlepte londoni színpadon. Ők a széthullott birodalom hitehagyott katonái. Eljárt felettük az idő.”