Angol úriemberek - akcióban

2012. február 13. 17:41

Szentségtörő, hogy egy film 2012-ben így merészel elkezdődni.

2012. február 13. 17:41
Kultúra és Kritika

„A kémsztorik kedvelői azóta besózva várják a Karla-trilógia nyitó darabjának filmváltozatát. Ha ehhez hozzáadjuk Gary Oldman kedvelőit, már egész népes táborról beszélhetünk, ugyanis a neves angol színész bújt bele a nyugalmazásból visszahívott George Smiley emblematikus alakjába, akinek Kontrol halála után (a hírszerzés, vagyis a Körönd fejét a mindig remek John Hurt alakítja) ki kell ugrasztania a besúgót (a vakond) volt munkatársai sorából. Tehát kémek kémkednek kémek után a hetvenes évek eleji fullasztó hidegháborús légkörben. Ráadásul John le Carré klasszikusának adaptálásához az Engedj be!-vel berobbant Tomas Alfredson látott hozzá, a végeredmény pedig egy pazar kiállítású, visszafogottan elegáns kémrejtvény lett.

Szentségtörő, hogy egy film 2012-ben így merészel elkezdődni. Szemcsés kép, szaxofon, a főcímben használt betűtípus és az egész lassúsága borzasztó anakronisztikus. Még szerencse, hogy a mozinézők kezében nincs távirányító. Mert a retro ugyan menő, az angol különösen az, de Alfredson nem próbálja vonzóvá tenni a múltat. A le Carré szövegében még fel-felbukkanó kedélyességet rideg képek váltják fel. Alfredson operatőrével (Hoyte Van Hoytema) csupa jelentőségteljes, de valahogy idegennek tűnő és mindig barátságtalan teret komponál a vászonra. A Körönd néhol egészen utópisztikus hely, máskor a kopott, cigarettafüstben úszó irodák a keleti blokk trendjébe is csont nélkül illeszkednének. Míg a rendetlen lakásokban az antik és a vadiúj bútordarabok egymás hegyén-hátán állnak, a találkozókra gyakran üres, lepusztult helységekben kerül sor. Kémeink, ezek az elhasznált, gyomorbajos aktakukacok bizalmatlanul botladoznak a porlepte londoni színpadon. Ők a széthullott birodalom hitehagyott katonái. Eljárt felettük az idő.”

az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 17 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Finta László
2012. február 13. 22:06
Tomas Alfredson kémfilmje olyannyira intelligens alkotás, hogy a műfajban nem ritka nézőt orientáló feliratoktól ("London, egy évvel korábban") is megkíméli a publikumot. A leleményes időbravúrok arról győztek meg, hogy mindaz, amit látunk, sokszor csak az elbeszélések kivetülése: George Smiley a történet java részének közvetlenül nem részese, jobbára csak ül a félhomályban, kimérten szívja olcsó cigarettáját, feszülten gondolkodik, és csak arca rezdülése és a tekintete jelzi, hogy sakkozik a szereplőkkel. Gary Oldman valóban lakonikus hőst faragott Smiley figurájából. A tárgyi miliő pedig pazar. Szinte éreztem az olajozott telexgépek szagát, hallhattuk a bakelitborítású, analóg telefonok csengését. Ekkor még nem virtuális ellenséggel álltak szemben, akik mega- és gigabájtok formájában "léteztek", hanem hús-vér emberekkel, akiket félve tiszteltek (Karláról csak elismeréssel nyilatkozik Smiley), ellenben a szövetségest megvetették: Britannia papíron még nagyhatalom, de a tényleges erő már az amerikaiké és a szovjeteké. (Churchill már 1942-ben attól tartott, hogy a britek magukra maradnak a két gólem között. A teheráni konferencia megerősítette félelmét.)
Válasz erre
4
0
blogen
2012. február 13. 20:55
Ez a Köröndözés csak engem zavar? A körönd az egy közterület, itt viszont egy társaságról van szó, amit talán "belső körnek" vagy "felsőbb körnek" kellene fordítani, de semmiképp se egy kör alakú közterületnek!
Válasz erre
0
0
Justicia
2012. február 13. 19:11
javítok: mint Ludlum...
Válasz erre
0
0
Justicia
2012. február 13. 19:11
le Carré jó, a filmek soha nem adják vissza a regényeket, mind Ludlum esetében sem sikerült - szerintem.
Válasz erre
1
0
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!