Ellenzéki identitáskeresés

„A december 23-i szimbolikus Parlament-blokáddal az LMP jól látható lépéseket tett önálló politikai karakter megformálására. Ekkor úgy tűnt, hogy új politizálási irányt jelölt ki magának a párt. Januárban azonban egyre több meg nem oldott belső konfliktus került nyilvánosságra: vezető politikusok mondtak le tisztségükről vagy parlamenti mandátumukról, illetve – nem túl szerencsésen – nyílt levélben tették közzé álláspontjukat. Ezek az ügyek felhívták a figyelmet arra, hogy alapvető kérdésekben nem egységes az LMP álláspontja.

A többi parlamenti ellenzéki párttal szemben, melyekről a választók – akár múltbeli szerepvállalásuk, akár intenzív egységes kommunikációjuk miatt – hozzávetőlegesen meg tudják becsülni, hogy mi várható tőlük, az LMP identitása mind a mai napig meglehetősen homályos. Hiába a feltehetően intenzív háttér- és parlamenti munka, választóként egyelőre nehéz konkrétumokat kapcsolni az LMP-hez, a párt nevében kifejezett életérzésszerű üzeneten túl. Ennek megfelelően érthető az is, hogy egyelőre nagy a bizonytalanság az olyan ügyekben, mint a más pártokkal való összefogás.”