Technokraták lázadása

„A betokosodott politikusi dinasztiák uralta, megroppant Görögország élére Lukasz Papademosz, egy fizikusi, villamosmérnöki és közgazdászi végzettséggel egyaránt rendelkező nemzetközi bankár került. A nehéz helyzetbe jutott Olaszországban az ízig-vérig politikus és népvezér Silvio Berlusconit Mario Monti közgazdász, az Európai Bizottság korábbi belső piaci, pénzügyi és versenyjogi biztosa váltotta. A megrendült országok rendbe szedését ígérő globális technokraták csendben végzik dolgukat. Az Európa mindenáron való egyesülését és a szakértői kormányzást propagáló szócsövek viszont fanyalogva tartanak távolságot a szerintük rövidlátó, birka tömegektől, populista politikusi kaszttól és a működésképtelennek tartott demokráciától – mindattól, ami Platónt Az Állam utópiájának megírására sarkallta. »Az államot és az emberi szokásokat kezükbe veszik, mint egy írótáblát, és először tisztára törlik, ami nem megy a legkönnyebben« – ismerte el a görög filozófus a kiválók elképzelt uralmáról; nem elképzelhetetlen, hogy ez jár mai utódaik fejében is. »Nem is csoda, ha a mondottakban nem hisz a sokaság; hiszen sose látták megvalósulva, amit most mondtunk« – írta Platón.

Egyszerű és kényelmes EU-kritikus közhelyeket hangoztatni vagy az egyesült Európa szép új világáról regélni. A valóság – hát még Európa és annak öröksége – jóval bonyolultabb ennél. Ami bizonyos: változó korban élünk, és elavult kérdésekre adott berögzült válaszok nem feltétlenül szolgálják a jelen megértését. Mi jut eszébe minden józan elmének a jövővel kapcsolatos elvárásokról? Legyen béke, szabadság és prosperitás – szólhat a leggyakoribb válasz. Lehet, hogy visszafordíthatatlanul globalizált világunkban ezt már valóban csak egy mélyebb integrációval lehet biztosítani Európában.

Viszont ahogy az EU központi hatalmai és a brüsszeli bürokrácia egyre mélyebben avatkoznak be a tagállamok életébe, annál inkább mélyül az EU demokratikus deficitje is, ami a következő időszak egyik súlyos problémája lesz.”