„Pedig választási csatában az igazságos adórendszer ígéreténél hatásosabb fegyver aligha képzelhető el egy olyan országban, amelynek népe a pénzügyi kultúra területén oly messze kullog a többi után, miként a miénk is. (Lásd még a devizaadósok dolgát). A legnépszerűbb kereső tanúsága szerint él is vele boldog, boldogtalan, kis- és nagy, parlamenten kívüli, és azon belüli párt vezére, szakértője, leledzen a politikai paletta bármely territóriumán, legyen bár kommunista, avagy éppen hungarista őskövület. Csak pont a lényeg marad el minden megszólaló mondandójából, annak bizonyítása tudniillik, hogy az általuk javasolt formáció valóban igazságos, és ha valóban az, akkor ugyan mitől? (...)
Márpedig az adóügyben igazságot könnyedén ígérő ellenzéki pártkorifeusok, gazdasági megmondó emberek nyilatkozatait vizsgálva nekünk úgy tetszik, mintha a fenti kérésekről ők aztán még sohasem hallottak volna. Mert ugyanis teljes mellszélességgel áll ki az egyik olyan (például a progresszív, adójóváírással kombinált) adórendszer mellett, amelyet a másik, szintén ellenzéki csoportosulás egyenesen magától a patás ördögtől valónak mond és fordítva. Csak éppen a csupa nagybetűs, mindenki által egyformán elismert IGAZSÁG nem akar előkeveredni mondandójukból valahogy sehogyan sem...
Szerintünk pedig, miként azt a fejszövegben már előre kifejtettük, éppenséggel azért, mert az igazságos adórendszer, mint olyan, egyszerűen nem létezik. Tetszik, nem teszik a kedves ellenzéki olvasóknak, kommentezőknek, e tárgyban az »arányos« jelző alkalmazásával Orbán kabinetje igenis messze riválisai előtt jár. Még akkor is, ha éppen e jelző mögöttes tartalmának ismertetését, hogy tudniillik ezen adószisztémában pontosan mi és mivel, no meg mi célból lészen majd arányos, miként a kormányzat, ehelyütt (puszta kollegialitásból) jómagunk is az opponens erők öröméül, azok kényére-kedvére hagyjuk.”