„Jövő év első napján hatályba lép az új magyar alkotmány, illetve az a számos kétharmados törvény, amelyeket az év utolsó napjaiban fogad el a parlament az ellenzék parlamenten belüli és kívüli tiltakozása, valamint a nyugati világ összes komolyan vehető hatalmától érkező hivatalos aggályok ellenére. Érdemes röviden átgondolni, mi ezeknek a valódi célja, és reálisan mit érthet el vele a kormány.
Minden arra utal, hogy a cél nem több és nem kevesebb, mint Magyarország teljes ideológiai, pontosabban spirituális átformálása, egy egyébként sosemvolt, és a kétharmaddal szavazók által valószínűleg annyira nem is kívánt állapotú állammá.
A cél valahol a lengyel vallásosság, a régi távol-keleti szorgalom és feudalizmus, az orosz típusú indokolatlan tekintélyelvűség és a klasszikus agrártársadalmak természetközeliségének ötvözése. Ez a cél önmagában, és ha ennek minden más áldozatul esik (a gazdaság, a diplomácia, vagy sokak félelme szerint európai integrációnk), hát az sem baj, bár a kormány, de legalábbis a kormányfő szentül hiszi, hogy mindezek mellékhatásaként a magyar gazdaság önerőből növekedni kezd, mint az égig érő paszuly, és lehagyja a válságban lévő Nyugatot. Meg Keletet. (...)”