Inkább vele, mint nélküle!

„Tisztázzuk a félreértések elkerülése végett azt is, hogy nem az IMF, mint az a nemzetközi pénzintézet keménykedik, amelyet általában akkor szoktak az országba behívni, mikor finoman szólva nem különösebben biztosított az állam pénzügyeinek finanszírozása, hanem az Európai Unió! Tudniillik Olli Rehn EU-s pénzügyi biztos szóvivőjén keresztül megüzente, hogy az ő személyes döntése volt Budapesten rácsapni az ajtót a kormányra. Az uniós »ellenállás« pedig összefüggésben van a magyar jegybankot érintő törvénymódosítási javaslattal, valamint állítólag azzal is, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszerrel szemben újból állami akció indult. Utóbbit talán le is nyelnék Brüsszelben, tekintve, hogy Nyugat-Európában – némi túlzással – nem is nagyon tudják, hogy eszik-e vagy isszák ezeket a pénztárakat, miután nem léteznek ilyenek, ám a jegybank függetlenségét érintő csorbításokra felettébb érzékenyek a Lajtán túl. Különösen akkor, ha az »anyabankkal«, jelesül az Európai Központi Bankkal a Magyar Nemzeti Bankot érintő átalakításokról, a törvényjavaslat készítésekor nem is konzultáltak a honi döntéshozók.

Taktikai hibát követett el tehát a kormány, hogy pont az IMF–EU-hitelfelvétel esetén nyújtotta be az Országgyűlésnek a jegybankkal összefüggő változtatásokat. Még akkor is, ha törvényben biztosítja változatlanul és újból az intézmény függetlenségét a regnáló hatalom. Ráadásul szerencsétlen időpontban került ugyancsak a parlament elé az a képviselői indítvány is, amely a jegybankot összevonná a pénzügyi felügyelettel. Mint utóbbiról kiderült, ez csak egy jövőbeni lehetőség. Akkor meg, minek a hűhó?”