Függetlenség, de mitől?

„S persze Simor András, a jegybank elnöke csak akkor független, amikor a kormánnyal és az országgal közös együttműködésről, vagy az MNB pénzügyeinek szorosabb és szankcionálható ellenőrzéséről van szó. Mindjárt más a helyzet, amikor Gyurcsány Ferenc volt stratégiai főtanácsadójának kell – nehezen észrevehető munkavégzésért – csinos összegeket kifizetnie. Nincs szó az elegáns távolságtartásról akkor sem, amikor a liberális gazdaságpolitika híveit kell a kormánykritika terén megerősíteni. S közben politikai nyilatkozatokat tenni és – a monetáris tanács, valamint az alelnökök létszámának várható növelése kapcsán – politikai komisszárokról beszélni.

Simor András és a függetlenség nem említhető egy napon. Mint ahogy az sem jó, hogy a Magyar Nemzeti Banknak és Magyarországnak jelenleg ilyen kevés köze van egymáshoz. Az MNB most jóval közelebb áll a pénzintézetekhez, mint a hazai polgárokhoz. Ezen kíván alapvetően változtatni a jegybanktörvény módosításával a kormány. Válság esetén luxus az elefántcsonttorony, kötelező az MNB és a kabinet gazdaságpolitikai lépéseinek valamilyen szintű összehangolása. Ez a törekvés azonban láthatóan főbűnnek számít az Európai Unió brüsszeli vezetésénél, és már az Orbán Viktor által előre jelzett újabb spekulációs támadással kapcsolatban is gyűlnek a fenyegető előjelek. A hírek szerint a Fitch is bóvli kategóriába sorol minket. A jegybankért tehát láthatóan mindenki összefogott egymással. Az MNB vezetésének ebben a helyzetben döntenie kell: ha már oly sikeresen függetlenítette magát Magyarországtól, vajon mikor lesz ugyanilyen független a nemzetközi pénzvilág akaratától?”