Január elsején vége mindennek?

"A mindig pofázó és elégedetlenkedő rezidenseket emlegetők gondoljanak bele: dolgoznának-e heti 60 órát 21 ezer forintért? A válasz után lehet szövegelni.”" --------------- Gondoljon csak bele, mit enne , mint megmondóember, ha a pék nem kelne fel és minimál bérért nem sütne kenyeret a kis pocakjába. Ha még mindig nem " teccik" rájönni, hogy a rezidens semmivel sem különb, mint a pék, vagy a Tesco pénztáros, akkor jobb, ha csendben marad. Itt -aki nem a szájkaratéből és a lopásból él- , az nagyon szegény. Sőt! Minél többet dolgozik, annál szegényebb lesz. No, ezzel kéne foglalkozni, meg azzal, hogy akik ezt így rendezték, mit érdemelnek, ha kihúzzák őket sorsjegyen. Amúgy meg lassan vége lesz a kommunikáció mindenhatóságának. Akkor viszont az fog megélni, aki meg tud fejni egy arra kóborló tehenet!

probalj meg itthon 50-ert berelni lakast.kirohognek.ja es elj meg a maradek 50-bol.

Ausztriaban egy segedmunkas a fizetese felebol berel lakast ennyit.

"Mit szólna a vizitdíjhoz, mint valami részmegoldás?" Ezt elkúrták, alaposan, anno. Az értelmetlen receptdíjas tv-vitával kezdék, aztán folytatódott a népszavazási baromsággal, amivel kormánybuktát akartak elérni, de nem jött össze. Emiatt a vizitdíj sem maradhatott, holott aprópénzért mindenki lelkiismeretfurdalás nélkül gyógyulhatott és gyógyíthatott volna. Nem kellett, holott a kómába süllyedt eü. lélegeztetésének és megmentésének eszköze lett volna. A másik variáció lett volna, az éves nyugdíjemelés 1%-át öt-hat éven keresztül átirányítani az eü.-be, amit vásárlóerőben szinte észre sem vettek volna a nyugdíjasok. A másik 1-1%-ot pedig az állam hozzárendelte volna a saját alapjából az eü. fenntartásához. Az 1%-ot minden évben 1%-kal növelve, már 5-6 százaléknál tartanának, az állami önrésszel együtt ez az összeg a duplája lenne. Ezzel az intézkedéssel évtizedekre - megnyugatatóan - megoldódott volna az egyészségügyi ellátás. De nem oldódott meg, mert valakiknek - orvosoknak, betegeknek, politikusoknak - sem a viztidíj, sem a nyugdíjas hozzájárulás apránkénti bevezetése nem tetszett. A páciensek a 300 forintok helyett fizetnek inkább súlyos tíz-százezreket - ha van. Ha nincs, akkor hitelre gyógyulnak? Vagy nem gyógyulnak, csak meghalnak? Önös politikai (és párt)érdekből sikerült alaposan túljárni a választók - a népszavazók - eszén. A Magyar Orvosi Kamara ügyeletes zsenijével az élen, aki azóta is az alacsony orvosi bérek miatt sírdogál. Maguknak köszönhetik, az orvosok és a betegek érdekei ellen politizáló vezérkaruknak, akik még mindig a helyükön vannak. Amíg ott lesznek, addig egészségügyi béremelés nem várható, Éger és brancsa hitelvesztése okán. Ki veszi komolyan egy olyan érdekvédelmi szervezet vezetőjét, aki a beteg- és orvosellenes népszavazáson a józan ész ellen, egy párt politikai érdeke mellett buzdított? Se az akkori ellenzéki párt - a mai kormánypárt -, se az orvosok, akiket a kamarának kifelé képviselnie kellene. Akkor kinek és mire kell az orvosi kamara? Pénzszivattyú van az országban nélkülük is elég.