„Hogy született meg a jezsuita blog?
Azt sem tudtuk, mi ez, amikor 2008-ban megismerkedtem pár fiatallal, akik a Reakció blognak írtak, ami azóta Mandiner néven fut. Rákérdeztek, hogy miért nem csinál valaki az egyházban is ilyet, például a jezsuiták. Ez szöget ütött a fejemben, aztán összeültünk egy beszélgetésre, majd el is indult a blog. Nyolcan-tízen írtunk rendszeresen az első évben, aztán gyakorlatilag hat-hét emberrel működött. Utána kicsit megtorpant a dolog. Miután visszatértem Indiából, újraindítottuk a blogot, ekkor még a nyolcvan éves Nemes Ödön atya is beszállt. Az ő néhány hónappal ezelőtti halála a blognak is nagy veszteség, mivel rendszeresen küldözgetett nagyon tartalmas lelki írásokat. (Az Új Ember hamarosan könyv formájában is kiadja Ödön atya blogbejegyzéseit.) (...)
Mire jó egy blog?
Kommunikációkutatóként és európaiként is úgy gondolom, hogy a demokrácia az egyetlen igazán járható út, ami nagyon nehéz, és sokáig tart megérni rá, nincs elég türelmünk hozzá, meg hagyományunk sincs nekünk, magyaroknak. A blog az a fórum, ahol lehetőséget kapnak az emberek, hogy kifejezzék a véleményüket, amire megvan az igényük. Ma nem elégszünk meg azzal, ha információt kapunk, véleményezni is szeretnénk azt, illetve hozzájárulni az információáramláshoz. Arra jók a blogok és a hozzá hasonló dolgok, hogy nem hagyják bezárulni a rendszert, márpedig minden intézmény törekszik egyfajta belterjességre. Ezt sem a politikusok, sem az egyházi tisztviselők nem tudják feltartóztatni, ha hosszú távon híveket akarnak szerezni. Az egyház sem zárt intézmény, hanem küldetéstudatából kifolyólag nyitott minden ember felé. Azaz mind tagjai, mind mások kérdéseire válaszolnia kell, Krisztus üzenete pedig nem lehet elhallgatott titok. A kommunikáció az participáció, azaz részvétel, ahol az emberek jelentéseket alakítanak ki egymás között. Persze a doktrinális alapokról való párbeszédhez szükség van úgymond szakmai tudásra, de a vallásosság sosem csak teológiai volt, hanem népi is, amire nyitottnak kell lenni.
Milyen témákra harapnak rá az olvasóitok?
Megvannak a mindig sok olvasót hozó bulvártémák: a zsidókérdés, a szexualitás és homoszexualitás, az abortusz – ezek mindig nagy vitákat kavarnak. Érdekes, és én ebben látom a Lélek működését, hogy a lelkiségi írások a legnépszerűbbek. Az igazán felemelő az, amikor elkezd kérdezgetni a kommentekben valaki, aki alsós korában járt hittanra, de azóta nem fejlődött a hite, vagy el is vesztette. Felvilágosult embernek tartja magát, de egyházilag infantilis, pedig egyetemre jár. Az ilyen emberek megsegítésének látom értelmét. Ha látják, hogy egy jezsuita a hit dolgait össze tudja kapcsolni a hétköznapi életével, akkor megmozdul bennük valami, mivel az igény, a vágy él bennük, és intuitíve érzik, hogy a kettő összekapcsolható. Ezért aztán a kommentekre igyekszünk válaszolni.”