A Jobbik válthatja a Fideszt

„A Tárki egy friss, nagymintás kutatásának eredményeit nézi, melynek alapján sok minden kiderült a Jobbik-szavazóról. Mit lehet tudni róluk?

A Jobbik tábora heterogén, de a párt szavazóiról a közbeszédben élő sztereotípiák nem mindenben igazak. A párt politizálása és a válságövezetekben elért kiemelkedő választási eredményei miatt sokan úgy gondolják, hogy a jobbikosok többnyire fiatalok, vallásosak, inkább aluliskolázottak és jellemzően a leszakadó társadalmi rétegekből, a rendszerváltás vesztesei közül kerülnek ki. Vannak persze ilyen szavazóik is, de most már több kutatás is teljesen más képet mutat.

A Tárki friss adatai alapján a 18-35 éves korosztály aránya a jobbikosok között 40 százalék, a párt támogatói valóban fiatalabbak, mint az MSZP vagy a Fidesz szavazói, de azért a gyakran használt generációs jelző megkérdőjelezhető. Az alulképzettség sem jellemző, a középfokú és a főiskolai végzettségűek aránya meglehetősen magas, és az LMP-s szavazók mellett a jobbikosok rendelkeznek a legmagasabb jövedelemmel. A törzsbázis nem nevezhető a rendszerváltás vesztesének, de érdekes az is, hogy a többi párt szavazóhoz képest a jobbikosok között van a legtöbb nem vallásos, valamint körükben a legmagasabb az internethasználók aránya. Jellemző továbbá, hogy a nemek aránya nem kiegyenlített a többi párt táborához képest, a jobbikosoknak ugyanis a kétharmada férfi. Végül pedig fontos, hogy a Jobbik szavazói bíznak a legkevésbé az embertársaikban.

Lehet ebből messzemenő következtetéseket levonni? A Fidesz-szavazók többsége sem képviseli feltétlenül a nemzeti-keresztény vonalat a mindennapokban.

Ebből az következik, hogy a szélsőjobb megerősödése nem magyarázható csak a gazdasági válsággal. Az ilyen eszmék nem kizárólag a lecsúszó társadalmi középrétegek számára nyújtanak kapaszkodót. Jó anyagi helyzetben lévő választók is könnyen fordulhatnak szélsőjobboldali politikai irányzatok felé. Ebben pedig a nem gazdasági vagy egzisztenciális okokra visszavezethető értékválasztásoknak és attitűdöknek is fontos szerepe van. A Political Capital szélsőjobboldali eszmék iránti keresletet mérő indexe (DEREX) erre próbálja felhívni a figyelmet. (...)

Hogyan sikerülhet a Jobbiknak továbbra is monopol szereplőként uralnia a cigánytematikát?

Úgy, hogy ezen a téren nincs a Jobbikéval versengő politikai narratíva. A náluk is szélsőségesebbek használhatnak még durvább retorikát, de lényegében ugyanazt a rasszista üzenetet fogalmazzák meg, amit a Jobbik 2006 ősze óta a »cigánybűnőzés« kifejezésre alapozott kampánnyal felépített. A parlamenti pártok pedig továbbra is félnek ezzel a témával hangsúlyosan foglalkozni. Szó van persze állandóan romaintegrációról, de ez inkább csak kötelező kör.

A legnagyobb hiba, amit ebben az ügyben minden párt elkövetett, hogy azt hangsúlyozták: a Jobbik valós kérdéseket vet fel a cigányokkal kapcsolatban, csak rossz válaszokat ad. Ezzel legitimálták a szélsőjobb álláspontját, holott a Jobbik egyáltalán nem vetett fel kérdéseket, hanem a politikai haszonszerzés érdekében felszította az etnikai feszültségeket és rendészeti problémává egyszerűsítette a romaügyet. Ebben az értelmezési keretben azonban nem születhet se jó, se rossz válasz. A pártoknak ezt kellett volna felismerni, nem a Jobbik után kell kullogni és félni attól, hogy ebben a témában normális hangon megszólalni eleve népszerűtlen. Igaz, a mérsékelt politikai erők tehetetlensége romaügyben nem magyar sajátosság, több kelet-európai szélsőjobboldali párt is sikeresen épít politikát a cigányellenességre.”