Új költségvetés

„Múlt kedden kezdődött el a Parlamentben a 2012-es költségvetés részletes vitája. Hozzászólásomban azt mondtam, hogy értelmetlen azon vitatkozni, hogy az egyes fejezeteken belül honnan hová kellene 50-100 millió forintot átcsoportosítani, hiszen az alapszámok nem tarthatók. Nem igaz a növekedés, a forint árfolyam, az infláció, a beruházás, a fogyasztás. Ha minden így marad, akkor legfeljebb egy mellékletet kellene még hozzábiggyeszteni a törvényhez, mely szerint a kormány készíttessen fejfát és írja rá: »Élt két hónapot«, mert ez a költségvetés legkésőbb februárban megbukik.

Lett nagy felzúdulás a Fideszes padsorokban. Egymás után álltak fel a képviselők, és részint bennünket ostoroztak azért, mert szerintünk mi 2008-ban későn reagáltunk a válságra, másrészt pedig körmükszakadtáig védték a mostani költségvetést, mondván: van elég tartalék.

Három nappal később, anélkül, hogy bármi új, korábban nem ismert lényeges gazdasági körülmény ismertté vált volna, a miniszterelnök bejelentette, hogy nem tartható a költségvetés, és napokkal a végszavazás előtt át kell írni az egészet. Csak tudnám, hogy most mit fognak mondani a velünk vitázó képviselők? Talán belátják, hogy hat nappal ezelőtt tévedtek és kijelentik, hogy nekünk volt igazunk? Nem hiszem. De nem is ez a legfontosabb. Hanem az, hogy a kormány másfél év után felismerte, hogy eddig tarthatatlan politikát folytatott.

A világgal és a józansággal szemben folytatott háború lassan véget ér. A kormány megpróbál együttműködni Brüsszellel, Washingtonnal, befejeződik a »nem szokványos« gazdaságpolitika ámokfutása. Az elvett magánnyugdíj vagyon elfogyott, nem lehet több különadót kivetni, és mégis rosszabb helyzetben vagyunk, mint tavaly tavasszal. Se növekedés, se kisebb államadósság, se kisebb adóterhelés, se erős forint, se alacsony infláció, se…

Itt tartunk. És cseppet se öröm, hogy »mi kérem már korábban megmondtuk«. Mert attól még nem lesz könnyebb az előttünk álló pár év.”