„Az 1956-os forradalmat és szabadságharcot követő megtorlások elkövetőivel szemben egyetlen büntetőeljárás sem indult. A főbenjáró bűncselekmények még élő kitervelői, végrehajtói mind a mai napig büntetlenséget élveznek. Mégpedig azért - szólt mindeddig a válasz -, mert az egyedül alkalmazható jog, a nemzetközi jog alapján ez nem volt lehetséges. Az újkori magyar demokrácia egyik kudarca, hogy 21 évvel a rendszerváltás után az Országgyűlés még mindig nem teremtette meg a nemzetközi jogban legsúlyosabbnak minősülő bűncselekmények feltételezett elkövetőivel szembeni büntetőeljárások megindításának jogi kereteit. Az emberiesség elleni bűncselekmények büntetendőségéről és elévülésének kizárásáról szóló törvényjavaslat (T/4714) ezt a több évtizedes jogalkotói mulasztást kívánja pótolni.2 Mindemellett a jogalkotó megteszi az első lépést a nemzetközi bűncselekmények belső jogi rendezése felé.
Lattmann Tamás cikkében (A múlt árnyai a jelen homályában, ÉS, 2011/47., nov. 25.) helyesen mutatott rá arra, hogy nem lehet tovább halogatni a Btk. évtizedek óta elavult XI. fejezetének (emberiesség elleni bűncselekmények) reformját. Azt is helyesen állapította meg, hogy sürgősen ki kell hirdetni a Nemzetközi Büntetőbíróság Statútumát, és a magyar büntetőjog részéve kell tenni az ott található modern nemzetközi büntetőjogi tényállásokat. Az 1956-os megtorlásokért való felelősségre vonás kérdésében tett megjegyzései azonban kiegészítésre és korrigálásra szorulnak.”