Nem világos?

„A ma bejelentett döntés – és különösen annak hosszabb távú hatása – azonban alapvetően új helyzetet teremt. Pontosabban nem is maga a bejelentés érdekes itt, hanem az a megfontolás, ami elvezethetett ehhez a közleményhez. Elég világos, hogy egy kormány, amely az elmúlt másfél évben politikájának központi kérdésévé tette az IMF elleni »szabadságharcot«, csak a legeslegutolsó pillanatban, amikor már nem lát más megoldást, vállalhat fel egy ilyen lépést. A mai nap üzenete tehát szerintem ez: a kormány és a kormányfő úgy látja, hogy nagyon nagy (lehet) a baj. Márpedig egy olyan helyzetben, amikor bukik a gazdasági unortodoxia, a politikában előjöhetnek az ilyen esetekben nem is annyira unortodox lépések.

Innen nézve egyáltalán nem látszik már elképzelhetetlennek sem az, hogy előbb-utóbb a kormányfő feláll, és átadja a helyét mondjuk az eddig talonban tartott aranytartaléknak, a »nem víziós« Varga Mihálynak, sem az, hogy a parlamenti többség a sarkalatos törvények elfogadása után, és még az ellenzék érdemi erősödése előtt, előrehozott választásokról dönt. Nincs persze meghatározott, előre megírt pálya, arról nem is beszélve, hogy a politikában a legtöbb esélyt szinte mindig a tehetetlenségi erő által irányított verziónak érdemes adni, de az egyre jobban látszik, hogy szólnak érvek mindkét megoldás mellett. S bár a jövő, mint mindig, most is beláthatatlan, az IMF-politika megváltozása azt azért elég világosan megmutatja, hogy a kormány - miközben a kommunikációban sok minden mást is mond - valójában miként gondolkodik róla.”