Talpraállás Kínában - felemás fellendülés a világban

2011. november 28. 11:57

Kínában sok a belső feszültség, minek folytán a társadalom elégedetlensége nő.

2011. november 28. 11:57
Szunomár Ágnes
DiploMaci

„A helyzet ugyanis az, hogy bár Kína majd 3300 milliárd dollárnyi valutatartalék büszke tulajdonosa, erre szüksége is lesz, és nem feltétlenül azért, hogy felvásárolja belőle a hozzánk hasonló kis kelet-közép-európai országok államadósságát, vagy beruházzon a német iparba. Kínában sok a belső feszültség, minek folytán a társadalom elégedetlensége nő. Persze belső problémák – jövedelemkülönbségek, a szociális háló hiánya, eladósodott állami nagyvállalatok és önkormányzatok, az utóbbi években egyre növekvő ingatlanbuborék – mindig is voltak, azonban ezek társadalmi megítélése némiképp változott, ahogy a nép saját pénztárcáján, lehetőségeinek szűkülésén kezdte érezni e problémák valódi komolyságát. Az infláció pedig ma kínai mértékkel nézve nagyon is magas, 5,5 százalék, míg a gazdaság növekedése – bár továbbra is a kormányzati elképzeléseken belül van – 9,1 százalékra esett vissza a harmadik negyedévben.

 
A kínai átlagember – nevezzük Mingnek - öntudatosabb lett, egyszersmind érzékenyebb a kínai kormány tevékenységére is. Ha pedig Ming azt látja (és jól látja), hogy Kína külföldi beruházásokat eszközöl, segélyez, vagy épp állampapírokat vásárol olyan országokból, amelyekről a kínai átlagember esetleg azt sem tudja, hol vannak, akkor Ming arra gondol, hogy a kormány miért nem itthon segít? Hiszen Ming az »egy család-egy gyermek« modellből kifolyólag egyke, így aztán egyedül kell gondoskodnia nyugdíjra nem jogosult öreg szüleiről, mindezt úgy, hogy több száz kilométer választja el tőlük, mert vidéken, ahol a szülei élnek, Ming nem talált végzettségének megfelelő munkát, csak egy távoli nagyvárosban, ahol azonban a gatyáját is ráfizeti a lakhatására, ráadásul még a kedvenc levese, ami éveken át ugyanannyiba került, az utóbbi időben drágább lett. Ming egy rendes lányt sem talál magának, mert az egyke-politika és a modern technika párosa oda vezetett, hogy már jó ideje sokkal több fiú születik mint lány, a fiú gyermek ugyanis »értékesebb«. Ming a fentiektől kissé frusztrált, kicsit dühös. Mikor erről beszámol a munkatársainak, kiderül, hogy hasonló okokból kifolyólag ők is azok. Ming többé nincs egyedül… Mi ez, ha nem a társadalmi elégedetlenkedés csírája? Mi lesz, ha a békés, az individualizmust csak távolról ismerő kínai tömegek Minghez hasonlóan kezdenek érezni, s erről beszélnek is egymással?”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 22 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Öreg
2011. november 28. 16:42
Bizony, Kínában ez az erjedés elindult... Még a négyek bandájának lebukása után. És fokozódik... És 50 év múlva jön egy másik DiploMaci és megírja, hogy Kínában az emberek egyre ... de most már igazán szervezkednek, mert a megszokott leves hiánya... Inkább az európai ember sorsán keseregne, mert azok bukásra állnak, nem úgy mint a kínaiak!
andrasvirag
2011. november 28. 16:24
komoly kis cikk ezzel a minggel, aki nem tud csajozni. ha ez egyszer kinyitja a száját...
simonvitéz
2011. november 28. 15:01
Tudod, az az angol aki mondjuk azt kerdezi meg tolunk magyaroktol hogy hasznalunk e tevet, vagy eszunk e epret, vagy keresztenyek vagyunk e, szoval ha ez az ember elmenne Budapestre, otthon azt meselne par nap mulva, hogy szeduletes a fejlodes Magyarorszagon. lelkendezo irasodat olvasva majdnem 100%ig biztos vagyok abban hogy a videki Kinaban nem jartal, masreszt Peking lepukkantabb negyedeiben sem valoszinuleg.
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!