A szabályok megszegésére sem lesz orvos

„Mi lesz, ha azt mondja: örültem a találkozásnak, de a gazdaság helyzete nem az önök malmára hajtja a vizet?

Akkor baj van, mert nem voltunk elég érthetőek. Nem tudtuk jól elmondani, mit jelent, ha csupán az általunk célként kitűzött háromezer orvos leteszi márciusban a fonendoszkópot. A működőképesség fenntartásához muszáj itthon tartani az orvosokat, az elvándorlás már akkora méretű, hogy ha csak a jelenlegi ütemben folytatódik, rövidesen az a része is bedől a rendszernek, amely ma még működik. Számos helyen csak azért folyhat még betegellátás, mert a hatóságok becsukják a szemüket, nem vesznek tudomást arról, hogy csak papíron van meg a kórházi osztályokon előírt orvosszám, s gyakornokok felügyelet nélkül látnak el betegeket. Lassan már a szabályok megszegésére sem marad ember. Ha az egészségügyre nincs forrás, akkor azt valahonnan vagy előássuk közösen, vagy nincs tovább. (...)

Mennyi pénzre volna mindehhez szükség?

Látjuk, milyen helyzetben van a gazdaság, nincsenek irreális elvárásaink. Korábban is sokszor hivatkoztak a különböző kormányok a gazdasági helyzetre. A válsághelyzet most megint alapot ad erre, mi viszont azt szeretnénk, hogy kezdődjön el egy lépcsőzetes bérfelzárkóztatás. Úgy, ahogyan az néhány éve Litvániában történt. Ott is drámai orvoselvándorlást sikerült megfékezni három-négy év leforgása alatt. Ha 27-28 ezer orvossal számolunk, és mindenki kap első lépcsőként bruttó százezer forintos béremelést, akkor ez évi 30-40 milliárdba kerülhet. Ez az összeg is jelentős életminőség-javulást jelenthet.”