Nagy bejelentést tett Varga Mihály: kiderült, hogy ebben a mutatóban Magyarország toronymagasan vezet az Európai Unióban
„Történelmi eredményt ért el az ország” – mondta a pénzügyminiszter.
Az IMF-fiaskó kétféle reakciót váltott ki a kormányzat tágabban vett szellemi környezetében.
„Az IMF-fiaskó kétféle reakciót váltott ki a kormányzat tágabban vett szellemi környezetében. A radikálisabb kormánypárti fórumok a »fegyverletétel« felett keseregnek és azt panaszolják fel, hogy a kormány miért nem lépett fel még keményebben. Ők azok, akik a »globális pénzhatalom« titokzatos irányítói és a nemzeti érdeket vegytisztán és egyedül megtestesítő kormány küzdelmeként látják a történetet. A mérsékelt jobboldali véleményformálók körében viszont visszamenőlegesen is megfogalmazódik a kérdés, »volt-e értelme az elmúlt év harcait, kockázatait vállalni, ha végül a kiindulóponthoz jutunk vissza«, és kirajzolódik a tágabb következtetés, miszerint »a mostani csatavesztés arra figyelmeztet, a háború megnyeréséhez, egy erősebb Magyarország megteremtéséhez szakítani szükséges azzal a forradalmi politikai retorikával, amely kizárólag a tétek emelésében, a politikára amúgy is jellemző barát-ellenség logika végsőkig való élezésében képes gondolkodni.« Ez utóbbiak ugyanazt a valóságot látják, mint a kormány független bírálói: tökéletlen, de fontos nemzetközi intézmények adta keretek között, azokhoz alkalmazkodva és velük alkudozva kellene a szintén tökéletlen magyar döntéshozóknak a megfelelő utat meglelniük, és persze gyakran mást és mást gondolunk arról, hogy mi is a megfelelő.
Egészen a legutóbbi napokig a kormányzati retorika egyértelműen az első világnézet képviselőit erősítette, arra kondicionálva a jobboldali törzsközönséget, hogy a bankokkal és az állítólag az ő érdekeiket védő nemzetközi intézményekkel nem megegyezni kell, hanem legyőzni őket. Az egyre radikálisabbá váló IMF-ellenes szólamok idővel általános Nyugat-ellenes világlátásba kezdtek beágyazódni. Ebből a retorikai helyzetből kellene most visszatalálni valami kooperatívabb hangütéshez, és most még egyáltalán nem világos, a kormányzat vezetői meddig készek elmenni ebben, és látják-e már, hogy mi mindenben kell váltaniuk. Egyvalami azonban biztosnak látszik: ennek a két világlátásnak a képviselői a mai körülmények között nem tarthatók tartósan egy táborba.”