„Mi eddig úgy tudtuk, hogy a nemzetünk legnagyobbja iránti imádat teljesen ingyenes a feltörekvő ifjú nemzedékek tagjai részéről, és kifejezetten sértésnek vennék, ha pénzt vagy állást ajánlanának fel szolgálataikért. Erre föl kiderül, hogy az ifjonti lelkesedést mindig erős számlaműveletek kísérik. A seggnyalás mára külön költségvetési fejezetté vált.
De legalább rajonganának nagyobb tételben. Itt van például a Vitézy fiú esete a szolgálati autókkal. A Vitézy-klán zseninek kikiáltott legifjabb tagja a választások után főpolgármesteri közvetítéssel vadonatúj vállalatot kapott ajándékba Budapest népétől a szükséges igazgatókkal, fő- és alosztályvezetőkkel, komplett adminisztrációval, gépkocsiparkkal. Hivatalosan azzal a céllal, hogy helyrehozza a kommunisták által lerabolt BKV-t, takarékosságra intsen minden közlekedési dolgozót és utast. A vezérigazgató ennek szellemében beutazta a fél világot, újabb vezetőket vett föl, majd luxusautókat bérelt magának és igazgatótársainak, s amikor ezt a szemére vetik, nem érti, hogy mi a baj.
Megjegyezzük, mi sem értenénk. Tudniillik amíg a különféle Viviánák és Lillák csak fölajánlják magukat nemzeti együttműködésre, afféle alkalmi partnerként, a Vitézy fiú már eleve beleszületett a rendszerbe, annak szerves részévé, gyermekévé vált; őt soha nem fogja fölfalni a forradalom.”