„Minő pálfordulás! Két éve a szocialisták még azért estek az egyik eufóriából a másik örömködésbe, amiért a Standard and Poor’s mégsem minősítette le a Bajnai-kormány alatt az országot a bóvli kategóriába. Érdekes, akkor nem sikoltoztak hisztérikusan az MSZP-ben, micsoda szörnyűség a jelenleginek megfelelő BBB-besorolás, ami a befektetésre még éppen ajánlott szintnek felel meg. Épp ellenkezőleg! Nagy volt a vidámkodás az utódpárt háza táján, amiért nem rontott tovább az amerikai cég hazánk egyre negatívabb megítélésén. Mi a szösz! Ennyire más a véleményük ugyanarról a minősítésről, ha nem ők vannak hatalmon? Pedig az államháztartás, a gazdaság mostani biztató állapotához képest akkortájt még a tönk szélén álltunk.
Lendvai Ildikó pártelnöknő nem csak úgy tessék-lássék örvendezett a nagy sikernek. Ünnepi napirend előtti felszólalásban emlékeztek meg a jeles eseményről. Mivel éppen féléves fennállását jubilálta a szakértőinek hívott új MSZP-kormány, amelyet töretlenül támogatott kívülről az azóta kámforrá lényegült SZDSZ, sőt MDF. És miért Lendvai kartársnő emlékezett meg e dátumról, s nem Bajnai Gordon szakértői kormányfej a maga testi valójában? Hisz egy miniszterelnöktől elvárható lett volna, hogy a félév-fordulón maga számol be arról, hová jutottak az országstabilizációban, a Gyurcsány utáni romeltakarításban. Még a manapság a Fidesz-kabinet működéséről oly szívesen és cinikusan nyilatkozó Oszkó sporttárs sem nyújtogatta a nyakát akkoriban, hogy pénzügyminiszterként beszámoljon a megtett útról. Valahogy nem bízhattak az eredmények átütő voltában, így csak Lendvai Ildikó tartott szemináriumot a T. Házban.”