A prostitúció erkölcse

„Elképedve figyelem, ahogyan Kerényi Imre átszellemülten újra és újra elmagyarázza tevékenységének értelmét és célját. Szinte feloldódik ezekben a célokban, vagy még inkább a kitalált megoldásokban. Ugyanilyen hatást tesznek rám a kormány és a miniszterelnök szóvivői, a vitaműsorokban a Fidesz politikáját védelmező „tudósok”, az új törvényeket kiagyaló »jogászok« és az örök életre kinevezett pártszolgák, ha éppen megszólalnak, de ők szavak helyett inkább a tetteikkel üzennek. A mindannyiuknál megfigyelhető tudat-nélküliség tesz ilyen hatást rám. Önálló lénynek látszó emberek állnak a kamerák elé, és amikor beszélni kezdenek, minden szavukból, az intonációjukból, gesztusaikból és grimaszaikból az üresség szól hozzánk. Olyan emberek állnak vagy ülnek a képernyőn, akiknek már nincsen saját tudatuk. Az önálló gondolkodás hiánya csak az első lépés a tudat-nélküliség felé. Ez a folyamat tökéletes ellentéte a megvilágosodásnak, ez a folyamat az elsötétedés. A megvilágosodás mintegy elfújja a vágyakat és a szenvedést, megszabadít a rögeszméktől. Az elsötétedést viszont az abszolút vágy hajtja és mások szenvedésének élvezete táplálja, kifejlett formájában pedig rögeszmékben teljesedik ki.(...)

Erénnyé lett tehát a hazugság, és hazudni fognak a prostituált színházak, filmek, festmények és a versek is előbb-utóbb, ha sikeres lesz a kormány kultúrpolitikája.

A prostitúció erkölcsi értékei tehát: gyűlölet, megvetés, engedelmesség, megalázkodás, hazugság. A prostituálás azonban csak akkor sikeres, ha az emberek elveszítik önbecsülésüket. A legfontosabb feladatunk ezért az, hogy megőrizzük.”