„Az MSZP, a Jobbik és az LMP az obstrukció érdekében megkötötte tehát azt a technikai szövetséget, amelyet korábban Karácsony Gergely javasolt. Nyakó István egyenesen büszke volt az obstrukcióra, mint valami vívmányra, és hangsúlyozta, máskor is élnek ezzel az eszközzel. Az LMP képviselője pedig már jóval az ülés megkezdése előtt kijelentette, ilyen fontos kérdést nem az éjszakai órákban kellene tárgyalni.
Az mindenesetre felvetődik, hogy a hétszáz módosító indítványról miként lehet értelmesen dönteni akár akkor, ha a téma verőfényes délelőtt kerül napirendre. S az is, hogy lezajlottak-e olyan mélységben a társadalmi viták, amelyek némileg megnyugtatták volna a szakszervezeteket (sajátos szereptúlzásaikat most ne taglaljuk), és azokat a munkavállalókat, akiket a lehangoló világtendenciák és a megtapasztalt társadalmi valóság nyugtalansággal tölt el? Magyarán, volt-e elegendő idő arra, hogy a társadalom többsége megeméssze és alaposan megismerje az új munka törvénykönyve változásait? Megtett-e a cél érdekében minden tőle telhetőt a kormánykommunikáció?”