Nem vagyok Gyula pápa

„- A 2010-es kampányban azt mondta: a jobboldal győzelme esetén »száz év szörnyűségnek vége, mindent visszacsinálunk«. Ebbe az irányvonalba illeszkedik a képsorozat is?

- A szellemi-kulturális életben vissza kell szorítani a balliberális értékrombolást. Abban a rendszerben hiszek, ahol engem, a színházi embert és a miniszterelnököt egyaránt ellenőriznek, nem rendőri, de alkotó módon. Az ellenőrzés nem megy a szabályok felállítása és betartatása nélkül. Ezért kell az alaptörvényt megismertetni, sőt szakralizálni. Ezt szolgálja nemcsak a festménysorozat, hanem az alaptörvény hatálybalépésének idejére szervezett ünnep is. 2012. január 2-án kiállítjuk a 15 alkotást, megmutatjuk az előképnek számító, dualizmus idején készített sorozat több remekművét, a Parlament zárt részéből kihozzuk Munkácsy Honfoglalás című festményét is. Láthatók lesznek a magyar jogtörténet legfontosabb relikviái - az Aranybullától Werbőczy Hármaskönyvéig. Beszédet mond a miniszterelnök, majd az Operában meghallgatunk egy gyönyörű koncertet.

- Az új alaptörvény többek között az 1949. évi elődje eltörlésének szándékával született. A hatálybalépés megünneplése mégis a múltra emlékeztet - augusztus 20-a sokáig az »alkotmány ünnepe« volt.

- Szent István is megünnepelte törvényeinek kihirdetését. A későbbi törvényhozók is. A törvények között az alaptörvény a princeps, különleges bánásmód illeti meg. Rákosit emlegetni e vonatkozásban helytelen. Rákosi és alkotmánya illegitim volt, Vorosilov marsall kegyelméből lett az ember is, műve is. A mai hatalom és alaptörvénye legitim. (...)

- Ha az egyik festmény kapcsán értelmezési különbségek vannak művész és megrendelő között, miért gondolja, hogy a sorozat nemzeti minimum lesz?

- Amit kérdezett, azt nem gondolom. Megrendelőként nem szólok bele a tartalomba, nem vagyok Gyula pápa. Azt viszont gondolom, hogy az új alaptörvény megalkotása a magyar közjog fejlődésének korszakos állomása. Számunkra a legfontosabb szem a láncban. Ennek kulturális lenyomatát megadni - ez a feladat. A díszkiadás záró fejezetében feltárul majd a teljes láncolat, s helyükre kerülnek a dolgok. Büszkék lehetünk magunkra. Hisz a magyar, miként a római: jogásznemzet.”