„Magyarország a rendszerváltozás óta kulturális válaszút előtt áll. A diktatúra évtizedeit követően megadatott a lehetőségünk, hogy a demokrácia legmagasabb minőségét fejlesszük ki, az állam működését pedig úgy szervezzük és irányítsuk, hogy az a közjót szolgálja. Ennek egyik legfontosabb feltétele az átláthatóság, a közösség vagyonával való felelős és tisztakezű gazdálkodás. Alapja pedig egy olyan társadalmi szerződés, amelyben az államot képviselők vállalják, hogy legfontosabb feladatuk kiváló minőségű közszolgáltatások előállítása a lehető leggazdaságosabb módon, s tevékenységük minden mozzanata a nyilvánosság előtt, ellenőrizhető módon zajlik. A polgárok pedig vállalják, hogy felelősen és szorosan nyomon követik mind az általuk választott, mind pedig az ő pénzükből alkalmazott tisztviselők munkáját, hiszen nem mindegy számukra, hogy kik és hogyan intézik közös ügyeiket. Egy így működő társadalomban is rengeteg a visszásság és sok az utólagos javításra szoruló döntés, a megváltoztatandó vagy éppen felszámolandó jelenség. Ám a demokrácia ilyen: nem csak jogok, hanem kötelességek és rengeteg munka és felelősség jár vele és sok pénz és erőforrás is kell hozzá.
Magyarország, úgy tűnik, nem élt a rendszerváltozás adta lehetőséggel, és nem ezt a fejlődési utat választotta. Ebben mindenkit, mindnyájunkat súlyos felelősség terhel. Ám a folyamat nem megfordíthatatlan, még mindig nem késő, hogy rátérjünk a másik útra. A társadalom, annak minden korosztályával, bármiféle munkát végző, akármilyen anyagi és szociológiai háttérrel rendelkező polgárával maga dönti el, hogy milyen jövőt szeretne gyermekeire, unokáira örökíteni: egy nyugati, liberális demokráciát, vagy egy keleti, bizánci típusú autoriter rendszert. Mi most ez utóbbi utat járjuk. Ez az út állami szintre emelt cinizmussal, hazugságokkal, törvénytelenségekkel és mindent átható korrupcióval, korrupt közéleti szereplőkkel terhes. A Szabadság és Reform Intézet meggyőződése, hogy Magyarország többet, jobbat érdemel ennél.