„Nincs olyan, hogy ifjúságpolitika. Jó oktatáspolitika, foglalkoztatáspolitika, sőt, gazdaságpolitika, kultúrpolitika, az még lehet. Jelenleg az sincs, kéne is nagyon. De az ifjúságpolitika, az valami nagyon VOR-zakós, Világifjúsági Találkozón matyómintában csárdásozós dolog, tetszenek érteni, az nem a fiatalok ügye, az csak »fiatalos«. Fiatalos, természetjáró, magányos ötvenes úr keresi házias, nyugodt természetű, örökzöld slágereket kedvelő párját komoly céllal. Fiatalos, a fene egye meg, mint az Új Nemzedék Jövőjéért Program Ifjúságpolitikai Stratégiai Vitairat című kiadvány. Elolvastam. (...)
Most komolyan, melyikőtök szeretne olyan lenni, mint Szijjártó Péter? Vagy Zuschlag János? Vagy Stágel Bence? Hát nem pont ezek az arcok voltak a legbénább, legfrusztráltabb osztálytársaink, nem ezeknek verték le mindig a szemüvegét, nem ezek szaladtak mindig az osztályfőnökhöz, hogy a fiúk sört hoztak az osztálykirándulásra? Nem pont ezek azok az arcok, akik a stallum, a pártlogó nélkül csak amolyan kötött pulóveres maradékok lennének? Idegesítő, koravén buzgár eminensek, akiknek a világon semmi köze nincs ahhoz a korosztályhoz, amit képviselni gondoltak.”