Megkülönböztetni a hamis és a valódi értékeket

„Gondoljunk csak bele, hogy mint az elmúlt években, úgy a következőkben is a hazai gazdaság fejlődésének egyedüli forrása uniós eredetű. A pályázatokkal megszerezhető támogatáshoz az önrészt egy nemzetközi pénzügyi háttérrel is rendelkező cég sokkal könnyebben állja, mint az általában forráshiányos magyar kkv-k. Hol itt az esélyegyenlőség? Ennek korrekciója még nem is patrióta gazdaságpolitika kérdése, hanem a józan ész diktátuma.

Az eddigi írások eltérő hangsúllyal, de egységesen állítják, hogy többnyire nem a forráshiány a kkv-k legnagyobb gondja, hanem a nem megfelelő szakmai felkészültségük. Az is igaz, hogy ebben a szegmensben sem a cégméret, hanem a teljesítmény a döntő (Hamis dilemmák – valós különbözőségek – Figyelő, 2011/28. szám), de figyelembe kell venni, hogy hátrányos versenyhelyzetben központi segítség nélkül sok potenciálisan működőképes cég, azaz jelentős mennyiségű hazai gazdasági erőtömeg kerülhet süllyesztőbe.

Természetesen csak kezdeti segítségről lehet szó. Biztató elem, hogy a magyar vállalkozói kedvvel nincsen baj. Már sok évvel ezelőtt hazai és nemzetközi konferenciákon is büszkélkedtem azzal a felméréssel, amely szerint Németországban a megkérdezettek csupán 8 százaléka preferálta a saját vállalkozást, a többiek az alkalmazotti viszonyt részesítették előnyben, ugyanakkor a magyarok 23 százaléka választotta volna a vállalkozást, természetesen tiszta, nem korrupt környezetben. Ezt az ambíciót még most is a magyar gazdaság komoly, sajátos előnyének tartom, az iparpolitikában érdemes erre is támaszkodni.”