Klerikális helyett vulgáris reakció: A South Park

„A liberálisok nem szoktak fölháborodni azon, ha a popkultúra alkotásainak politikai üzenetei közel állnak ideológiájukhoz. Ellenkező esetben viszont még azt sem ismerik el, hogy a popkultúrának lenne bármiféle kultúrpolitikai üzenete. A hollywoodi filmipar termékeinek kilencvenkilenc százaléka nyugodtan mondható liberálisnak. Amennyiben az alkotás a bírálat jegyében fogant, általában a hagyományos intézményeket támadja, a családot, a »tahó« kisvárosi közösségeket és a heteroszexuális fehér férfiakat. Vannak azonban olyan darabok is, amelyek épp Hollywood kulturális-politikai nézeteit, illetve a politikai korrektséget veszik célba: ilyen a South Park című rajzfilmsorozat is.

Azt nem mondhatjuk persze, hogy a South Park politikai-kulturális szemlélete (ha egyáltalán létezik ilyen) »dogmatikailag« konzervatív – mindenesetre nem egy ortodox vagy »tradicionalista« alkotásról beszélünk. Sok konzervatív az Egyesült Államokban (főként azok, akik a »paleo-« irányzathoz sorolják magukat) nem csupán ezért, hanem azért is támadta a rajzfilmsorozatot, mert az vulgáris, trágár, mocskos. Azt állítom, hogy akik ilyen, dogmatikus módon próbálják megérteni, elvétik az alkotás mondanivalóját. A South Park kulturális üzenete, még ha nem is »konzervatív« a szó – megtévesztő – ideologikus értelmében, mindenképpen antiliberális; ha az amerikai és nyugati mainstream liberális kultúrát értjük liberalizmus alatt.

A South Park természetesen nem ideológiai természetű. Szerzői magukat a legtöbb esetben »középre« pozícionálják, akik minden szélsőséget elvetnek. Ez a közép azonban nem azonos azzal a világnézeti semlegességnek nevezett valamivel, amit a közép fogalma alatt a liberálisok szeretnének érteni. Ahogy Matt Stone egy internetes fórumon megfogalmazta: »I hate conservatives, but I really fucking hate liberals«. Ennek nemcsak az az oka, hogy a szerzők szerint a liberális humor már mindenütt ott van, és a legnagyobb nevei elfoglalják a tévéfelületet, hanem az a mentalitás is, melyet Stone és Parker bírálni akarnak a sorozattal. Egy 2004-es interjúban Parker így fogalmazott:

»A szórakoztatóiparban dolgozók nagy része szoknyapecér drogfüggő [...], ám még mindig úgy gondolják, jobbak, mint az a wyomingi fickó, aki nagyon szereti a feleségét, gondoskodik a gyerekeiről, és egy jó, kiváló, egészséges ember. Hollywood úgy tekint az egyszerű emberekre, mint a gyerekekre, és hogy ők az okosak, akiknek meg kell mondani a többieknek, hogyan éljenek.«

Ezt a látószöget ismerhetjük a hazai felvilágosultak magyar ugart lenéző attitűdjéből; és ugyanez az attitűd az, amit az alkotók kifiguráznak. Így ha szó szerint nem is lehet a South Parkot »republikánusnak« vagy »konzervatívnak« nevezni, célpontja mindenképpen a gőgös, aufklérista, fennhéjázó liberalizmus és annak dogmái.”