Háj, ájem Rózsa Hoffmann, szpík nó inglis

„Az államtitkárság szerint az angol ráadásul nem csak hülye, hanem egyenesen kártékony nyelv is, mivel tanulói elhiszik, hogy minden idegen nyelv ennyire egyszerű, és később szembesülnek azzal, hogy az élet és az idegen nyelvek világa nem habostorta. Bár az elmúlt 15 hónapban megtapasztalhattuk, hogy a NER univerzumában a hagyományos gazdaságpolitikai összefüggések nem érvényesek és valószínűleg a világegyetemről alkotott ismereteinket is újra kell gondolnunk, egy apróságra bátortalanul felhívnám a figyelmet. A sötét időkben alapelvnek számított, hogy egy idegen nyelv elsajátítása megkönnyíti a többiét, egyszerűen azért, mert a tanuló gondolkodása fogékonyabbá válik a soron következőkre, hasonlóan ahhoz, hogy olvasási készségünket is újabb és újabb könyvek elolvasásával tudjuk fejleszteni. Talán nem véletlen, hogy az irodalomoktatást sem James Joyce experimentális szöveghalmazával, a Finnegans Wake-el kezdjük.

Hoffmann Rózsáéknak abban persze teljesen igaza van, hogy az angol mellett egyre fontosabb egy másik idegen nyelv ismerete is, ám egyre inkább úgy tűnik, hogy az oktatási államtitkárságon csak akkor találkoznak a valósággal, amikor annak könyörtelenségén egy újabb tervezetük vérzik el. A könyörtelen magyar valóság pedig jelen esetben azt jelenti, hogy leszámítva néhány szerencsésebb, többnyire Budapesten és a megyeszékhelyeken található középiskola (lehetőség szerint gimnázium) diákjait, a 18 éves korosztály többsége egy nyelvet sem beszél tisztességesen.

Éljen hát a nyelvi sokszínűség, beszéljen mindenki kettő vagy több idegen nyelvet, és érjünk el odáig, hogy meg lehessen követelni a középfokú nyelvvizsgát az egyetemi felvételihez! Ennek első lépése azonban legalább egy nyelv bevésése, ez pedig továbbra is az angol. A felelős vezetői poszton igen veszedelmes álmodozás helyett erre kellene koncentrálnia Hoffmann Rózsáéknak – no meg végre valahára belátniuk, hogy az államilag finanszírozott oktatási rendszer elsődleges feladata, hogy használható tudást nyújtson.”