„Schmitt Pál igazi karrier-politikus, lehetett volna az MSZP odaadó politikusa, az LMP nagyszerű köztársasági elnöke, az azerbajdzsáni Botanikai és Néppárt nagyszerű diplomatája, és minden pozícióban jól működött volna, kiváló szilveszteri beszédek, csodálatos avatások, esetleg néha egy-egy karácsonyi üdvözlőlap.
Nincsenek elvei, amelyek megzavarnák nála a teljes hasonulást, reggel megkapja a szöveget, és még ebéd előtt azonosul vele, csak alaposan át kell olvasnia. Kétségtelen azonban, hogy mindez tragikus hatással van a köztársaságra, mármint a köztársaság eszményére, mivel az emberek, kiknek nevében éppen kormányoznak a kétharmadok, nos, az emberek annyit látnak, hogy egy reménytelen pojáca tölti be a legfőbb aláíró szerepét, a törvény őre, a hadsereg főparancsnoka, a köztársaság és a teljes népesség megjelenítője brutális önelégültséggel szolgálja az Őt kinevező pártot, annak vezérét, és soha egyetlen pillanatra sem bizonytalanodik el, hogy az eléje tett törvények esetleg ütköznének alkotmánnyal, emberiességgel, logikával, józan paraszti ésszel. Nem. Schmitt Pál mindent aláír, ezért kapja a fizetését, nincsenek kétségei, nincsenek megfontolni való kifogásai, hiszen ha valami Orbán Viktornak jó, az Neki is jó, nem lehet ez másként, mert akkor mi lenne itt? Anarchia, összevisszaság, nem szépen vasalt nyakkendők és rendre aláírt törvények.”