A konzumvilág csapdája

Akik meg még alapvető tévedéseket sem értenek meg, azok nem mások, mint az un. hátramozdítók.

Alapvető tévedés az, hogy a gazdasági növekedéstől van függővé téve a társadalom szövete. Alapvető tévedés az, hogy ókori minták alapján működő pénzügyi rendszert tartanak fenn. Alapvető tévedés, a csupán megszokott, betanult hiedelmek alapján irányítani az országot. Alapvető tévedés az, hogy a hatalmas társadalmi tőke, - mint az összes már meglévő értékeink - ki sincsenek mutatva, és így számszerűsítve sincsenek, és emiatt be sincsenek vonva az értékteremtő folyamatok társadalmi vérkeringésébe. Ami így összességében óriási hiányállapotot is teremt újra meg újra. Csak azért, mert maguk a tényleges közös alapok fölül sincsenek vizsgálva, minek következtében meg sem értik sokan, hogy miképpen lehetséges meghaladni azokat a módszereket, viszonyokat, melyek mára nem pusztán elavultak, hanem láthatólag károsan is hatnak. http://www.facebook.com/note.php?note_id=10150648987290022 - Dióhéjban: ez a tanulmány az összesértek fedezetű, társadalmi tőke újrahasznosító digitális közpénzrendszer „előszóját” vetíti előre. Mely korunknak megfelelően, a digitális pénzhelyettesítő eszközökkel, valóban és folyamatosan „ön” re-finanszírozhatja igen hatékonyan a társadalmi fejlődést. Amellett, hogy kiegyenlíti a jelenlegi megörökölt fatális és spekulációs anomáliákat. Ráadásként jóval kevesebb energia ráfordítással, mint ma még. Valamint átláthatóvá és pontosan tervezhetővé teszi a közkiadásokat. - -

Bizony örvendetes, hogy egy véleményformáló újságíró közgazdasági tanulmányokat olvas -jobb későn, mint soha- mostanában. Kevéssé örvendetes, ha olvasmányai nyomán nem világosabbá, hanem zavarosabbá válik számára világ. Ez történt meg jegyzetünk írójával is. Ugyanis nem jutott el annak megértéséig, hogy társadalmaink alapja a termelés, sőt immár jó kétszáz esztendeje a bővített újratermelés, amit a (társadalmi) szükségletek indokolnak (fogyasztás). A kapitalizmus történetében a termelés-fogyasztás egyensúlya, egymást szabályozó/korlátozó/kiegyenlítő funkciói többször megbomlott már, hol világháborúkba, hol "csak" kisebb-nagyobb gazdasági válságba torkolva. Ám ez a fránya kapitalizmus minden ilyen "gödörből" kijött (virulens jószággal van dolgunk), most sem lesz ez másképpen. Annyi közhelyszerű tanulság levonható, hogy mint mindenben, a "túlhajtás" mindenben megbosszulja magát; most éppen a túlhajszolt fogyasztás "mellékhatásait" próbáljuk leküzdeni. Tanulni vágyó szerzőnk pedig olvasson tovább, sőt konzultáljon is hozzáértő emberekkel, hogy ne kerüljön skizofrén helyzetbe családjában és olvasóit is reálisabban tudja tájékoztatni.

Hát tényleg nem sokat ért. Az államadósság NEM a bajaink fő oka. Feltéve, ha az elmúlt majd 40 évben látott már EGYÁLTALÁN valami olyasmit, ami arra utalt, hogy nincsen baj. Ugyanis kb. azóta vagyunk nettó adósok. A fogyasztói társadalom, bármit is akar "átörökíteni"* a gyerekeinek, a közvetlen környezetünk sajátja, a mindennapjaink része, a rendszer működési alapja. Aki jelenleg ebből akar (bár mások áldozata nélkül, nem is TUDna) kitörni, az olyan, mintha eldöntené, hogy mostantól kezdve a víz alatt is lélegezni fog! Majd beugrik az akváriumba. *(Ez az Ön kifejezése. Érdekes, a gazdasápolitikai nézetei a génjeiben vannak benne? Biológus látta már?)