Porlik, mint a szikla

„A jelenlegi magyar helyzet legfeljebb a méret és az erő tekintetében nevezhető némileg egyedinek: kevés olyan példát tudunk, amikor ilyen szűk érdekkör ilyen jelentős, szinte ellenerő nélküli hatalommal bír gazdasági céljainak érvényesítése érdekében. Simicska Lajos és Nyerges Zsolt – a sajtóban és a háttérbeszélgetésekben is legtöbbet emlegetett két emblematikus szereplő - uralkodása ebben a világban azonban nem valamilyen véletlen, de nem is egy eleve elrendelt folyamat eredményeképpen jött létre, hanem elválaszthatatlanul három lényegi politikai tényezőtől: (1) Orbán Viktor vezető szerepétől, (2) a Fidesz belső működésétől és (3) az elsöprő fideszes győzelmet hozó - és az ellenzék vétójogát kiiktató - 2010-es választásoktól. S nem volt ez máshogy korábban sem: amíg a politikai nagyvilágban alapvetően kétpárti váltógazdálkodás működött, a volt miniszterelnök által leírt együttműködés – és vele együtt egy többszereplős erőtér – látszott működőképesnek; azaz akkor is a politikai realitás rendezte el az állam döntéseitől függő gazdaság hatalmi viszonyait.

Mindezt azért tartom fontosnak hangsúlyozni, hogy eloszlassak egy tévhitet, amivel egyre több helyen találkozom. Valahogy így hangzik: most évtizedekre eldőlnek a dolgok. Sok mindennek kétségtelenül messzire nyúlhat az árnyéka, értelemszerűen ebben érdekeltek (és ennek érdekében ténykednek is) maguk a döntéshozók, de minden tapasztalat a változatlannak látszó rendszerek gyors változásaira figyelmeztet. Nincs az a szikla, amelyet a politikai széljárás megváltozása ne tudna viszonylag hamar porrá zúzni: ha nem így lenne, egyrészt soha nem kellene új neveket megtanulnunk, másrészt pedig nem tudnánk annyi izgalmas – akár a nyomozó hatóságok figyelmét is felkeltő – részletet korábbi, magukat mindenhatónak képzelő urakról. Lehet, hogy gyakran a farok csóválja a kutyát, de – elnézést a szörnyű példáért – kutya nélkül farok sincs. Hogy mit akarok ezzel mondani? Azt, hogy miközben gyakran valóban a nyilvánosságtól elzárt tereken és szereplők által születnek meg fontos döntések, ezek a struktúrák csak addig élnek, amíg a politika támogatja, vagy legalább eltűri létüket. Változó politikai szerkezetek változó hatalmi viszonyokat eredményeznek: ebben a tekintetben pedig mindig a politika, mindig a politikus járhat az élen – ha akarja.”