Politika nélküli mákos habcsók

„Egy frászkarikát van a receptekben politika. Egyszerűen van, hogy nincs sok kedvem a politikáról írni, ugyanakkor örömet okoz egy jól elkészítet étel. Ha meg ráadásul többé-kevésbé a saját receptem, akkor meg különösen nagy izgalom megfőzni. De hogy tovább feszítsem a húrt, és akkor megigérem, hogy egy pár napig nem traktálok senkit ételreceptekkel, még egy receptre hasonlító szöveg következik.

Tamás nem hagy békén, hogy aranygaluskát csináljak neki. Kinek jut eszébe 35 fokban kelttésztát enni, és engem arra rávenni, hogy kelttésztát dagasszak? (Igen, kézzel csinálom, jól esik, nem játszom meg magam és egyébként sem több 10 percnél.) De mindegy, megcsinálom. Viszont az aranygaluska tésztájába csak a tojás sárgája kell, és ilyenkor jön a szokásos dilemma, hogy mi legyen a fehérjével. Most már sokadszor habcsókot készítek a megmaradt fehérjéből. Tojásonként 5 dkg porcukorral kemény habot verek (előbb a cukor felét teszem csak bele, aztán ha félkemény a hab, csak akkor a maradékot). Nem nagy mutatvány, belátom.

De most a végén belekevertem egy kevés darált mákot is. Olyan szeplős lett a habcsók, enyhe mák ízzel. Két kanállal szaggatok ki kúpocskákat, majd 100 fokra előmelegített sütőben 70-80 percig sütöm, szárítom. Remek. És a mák nem azért van a fehér habban, hogy emlékeztessen bennünket a tökéletesség hiányára, hanem mert így az egész szép és finom. Így aztán ebben sem volt semmi politika, legfeljebb egy csipet kedvesség az esti vendégeknek. A mákos habcsókot fagyi mellé fogom adni.”