Nem darálódom be Orbán és Kövér közé

„Bárhogy is: tágítani kell Magyarország perspektíváit, hiszen Európa épp összeomlani akar. Azt kell megnézni, mi szolgálja leginkább hazánk gazdasági stabilitását. Egyetlen tényezőt hagyunk ki beszélgetésünk során: a választói akaratot. Lehet itt bármilyen törvény, ha az emberek le akarnak váltani egy pártot, akkor azt le is fogják váltani. Választást nem választójogi törvénnyel lehet nyerni. Ha egy párt jól politizál, és az embereknek szimpatikus programot állít össze, akkor az emberek támogatni fogják, és nem fog elvérezni az ajánlószelvény-gyűjtésen. Az LMP nem fog tudni összegyűjteni ezerötszáz kopogtatócédulát egy nyolcvanötezres választókerületben? Na, ne vicceljünk!

Kevés az aktivistájuk, és a két nagy, különösen a Fidesz már az első napokban letarolja a placcot.

Ez esetben: nem gondolja, hogy azért nem tudják majd összegyűjteni a kellő számú szelvényt, mert nem kellenek az embereknek? Jól kell politizálni.

Igaz ez egy mindenkihez beszélő néppártra, például a Fideszre. De az LMP rétegpárt.

Ez az ő problémája.

Meg a magyar demokráciáé. Aminek talán érdeke, hogy ne csak nagy, néppártoknak legyen helyük az Országházban, hanem kisebb, rétegvéleményt közvetítőknek is.

Ha ezen a vonalon megyünk: miért nem az ötszázalékos küszöböt teszi szóvá? Az nem baj, hogy a két-három százalékos pártok által képviselt érdekek nem jelennek meg a törvényhozásban? Szerintem leginkább az fáj az LMP-nek, hogy az egyfordulós rendszer már a választás előtt nyílt színvallásra kényszeríti.

Efelől nincs kétségem. Ami pedig az ötszázalékos küszöböt illeti, az arra való, hogy ne tucatnyi apró párt gigakoalíciós alkudozásáról szóljon a törvényhozás. Így akarta ezt a rendszerváltás idején az ellenzéki kerekasztal, benne a Fidesszel.

A lényeg: hajlandóak vagyunk tárgyalni. Ha Karácsony Gergely netán mégsem a zsidózó-cigányozó Jobbikhoz vonzódna.”