„BBC: Mi volt az első esemény az életében az életében, amire ma is tisztán emlékszik?
Habsburg Ottó: Tisztán emlékszem a koronázásra Budapesten. Gyerekként jelen voltam az egész eseményen. A bolgár király volt ott mellettem, aki próbált mindenféléket magyarázni, és nagyon untatott. Emlékszem Tisza Istvánra is. Amikor 80 év után először megint odamentem, volt egy vita köztem és történészek között arról, hogy hol volt a koronázási domb. Végeredményben a kutatások engem igazoltak.
BBC: Korán elhunyt édesapját, IV. Károlyt nemrég avatták boldoggá. Milyen volt az utolsó magyar király mint családapa? Milyen nyelven beszéltek otthon?
Habsburg Ottó: Ő nagyon szépen beszélt magyarul. Én inkább csak az élete utolsó heteiről beszélek, mert ő azelőtt király volt, háború volt, és ő többnyire a fronton volt. Ő volt az első világháború egyetlen államfője, aki tényleg kint volt a fonton. Tehát ő tudta, hogy mennyit szenvednek a katonák, és ez megerősítette abban, hogy harcolnia kell a békéért. Később Svájcban is politikával kellett foglalkoznia, úgyhogy a családdal keveset tudott foglalkozni. Igazán sokat élete végén találkoztam vele, mielőtt beteg lett. Nagyon szeretett sétálni, és a séták alatt sokat beszélgettünk például a magyar irodalomról.
BBC: IV. Károly diplomáciai csatornákon, családi kapcsolatokon keresztül megpróbált békét kötni, és elérni, hogy a Monarchia kiléphessen a világháborúból, ami azonban sajnos nem sikerült. Később, amikor elkezdett foglalkozni a történelemmel, milyen következtetéseket vont le ebből a kísérletből?
Habsburg Ottó: Őt nagyon motiválta az, hogy a honfitársait megmentse a háborútól. Később, amikor a kommunista rendszer bukása után eljött a Fehér Terror, sokan hívták, hogy jöjjön vissza. Sigray Antallal beszélt is, és azt mondta, az a legfontosabb, hogy a jogot helyre kell állítani, meg kell szűntetni a terrort. A Szent Korona, amire ő felesküdött, számára a magyar állam államfője volt. Ő pedig azt szolgálta.
BBC: IV. Károly 1918-ban lemondott ugyan az uralkodói jogok gyakorlatáról, de a trónról nem. Nem hátráltatta ezzel annak lehetőségét, hogy családjával együtt Ausztriában maradhasson és megtarthassa a magánvagyonát?