„Hallotta azt is, hogy egy komoly, rangos művészeti díjat alapító üzletember szerint jelenleg nem még több művészre van szüksége ennek az országnak, hanem dolgozó, termelő emberekre. Ő maga betiltaná a művészeti szakköröket azokban az iskolákban, ahol nincs legalább kétszer annyi technikai szakkör. Nem egészen érti, hogyan képzeli valaki, főleg egy felelős üzletember, hogy művészek nélkül van művészet és művészet nélkül van élhető ország.
A biciklis turista saját országa tapasztalatából tudja, hogy a fiatalok a művészeti szakkörben, az iskolai színjátszó körben »tanulják meg« a kreativitást, mert országai pedagógusai hiszik, hogy a kreativitás is tanulható, csak éppen nem szigorú tanrendben, hanem a felszabadult alkotásban. Tudja, hogy országának munkaadói előszeretettel alkalmazzák a kreatív munkavállalókat, és a kreativitást helyzetgyakorlatokban, nem szokvány feladatok megoldásában próbálják tesztelni. Tudja, hogy ezeken a vizsgákon sokkal jobban megfelelnek azok a fiatalok, akiknek iskolai élményei között a művészettel való első, alkotó találkozás is benne volt. Úgy hallotta, a magyar gazdaságot is kreatív, innovatív munkával akarja kormány fellendíteni. Nem érti, hogyan lehet a művészet ellenében kreativitást »csinálni«. Arra gondol, ha talán több biciklis lenne a gazdaságpolitikusok között - többet értenének meg a mozgás és gondolkodás szabadságából. Talán még a »nemzeti« osztályozást is elfelejtenék.
Nagyon jó végigtekerni a Duna mentén a Lágymányosi hídtól az Árpád hídig és vissza, csak úgy, ráérősen, mint egy biciklis turista. Néha azt képzelem, hogy csak egy biciklis turista vagyok Budapesten.”