Őszöd titka

„Keserűen írom ezt a bejegyzést. Saját pártom egyik vezetője, a többiek csendes asszisztálásával nyilvánosan azzal vádol, hogy én szivárogtattam ki az őszödi beszédet. Bizonyíték? Az nincs. Jobb lenne nem foglalkozni a sárdobálással, hiszen félő, hogy magam is besározódom, de nem sok választásom maradt. A sár így is, úgy is fröccsen. Rám is. Őszöd mostanra nem politikai, hanem erkölcsi kérdés lett. Abban meg nem hátrálhatok.

Ki szivárogtatta ki az őszödi beszédet? – kérdezik tőlem is rendszeresen. Kezdem azzal, ami csak én tudhatok: nem én tettem. Aztán folytatom azzal, ami csak egy hajszállal kevésbé biztos, bár én a »fél karomat« adnám ennek igazáért: nem a környezetemben van, volt a kiszivárogtató. Szeretnék ennél is többet mondani, de egyértelműen válaszolni mégsem tudok. Nem tudok, mert kérdezőim nem elméletekre, nem információtöredékekre, hanem névre, nevekre várnak. Nevet viszont csak akkor szabad mondani, ha a rendelkezésre álló bizonyítékok zárt logikai kört alkotnak. A valószínűsítés nem elég. Nem elég, mert ember illetve emberek tisztességéről van szó. Én nem vagyok bíró. Akkor ítélhetek, ha az ítélet mögött álló tények megdönthetetlenek. Sajnálom: ilyenekkel nem rendelkezem.

Kérdezem újra: vajon elegendők-e az általam megismert, nem döntő erejű bizonyítékok ahhoz, hogy nyilvánosan kimondjam a gyanúba hozott emberek, pártvezetők nevét? Vállalhatom-e ennek politikai következményeit? Én úgy gondolom, hogy az emberi, politikai tisztesség figyelembe vételével nem.

A legutóbbi olyan frakcióülésen, ahol előkerült Őszöd ügye és kérésre újra elmondtam, amit akkor tudtam, azt kérdeztem a jelenlévőktől, hogy kívánják-e, hogy kimondjam az érintett(ek)nevét? (A frakcióülés időpontjában még csak egyetlen emberre vonatkoztak ismereteim. Azóta megváltozott a helyzet.) A frakció nem válaszolt kérdésemre. Ezt követően azt ajánlottam, hogy zárt borítékban átadom a nevet az MSZP vezetésének, és döntsék el ők, hogy vállalják-e a nyilvánosságra hozatal összes ódiumát? Erre a felvetésre sem volt válasz.

De nem vagyok vak. Látom, olvasom, hogy az MSZP elnökségének egy tagja most, a kongresszus előtt engem sároz őszöd ügyével. Ez méltatlan, hazug vád. Emberileg, politikailag és erkölcsileg is elfogadhatatlan. Ezért aztán úgy döntöttem, hogy kérés nélkül is leírom mindazt, amit tudok, és ezt, valamint egy külön zárt borítékba helyezve az érintettek neveit, az egészet átadom az MSZP elnökének. Megtettem.”