Háború 2

„A nemzet ellen folyó háború bejelentése valóban történelmi tett volt, de az ellenfél beazonosítása még nem megnyugtatóan tisztázott. A miniszterelnöki elemzés ugyanis magát az államadósságot nevezte meg ellenségként, és ez félreértésekre adhat okot. Rögzítsük tehát újra, a »dolgok néven nevezése« csak akkor lehet sikeres, ha mindig adósságcsapdáról, Magyarország tudatos adósságcsapdába csalásáról beszélünk.

Persze a valóságos ellenfél megnevezése, aki ezt a csapdát állította nekünk, korántsem könnyű, és pláne nem veszélytelen feladat. A globalitás birodalmának pénzhatalmi rendszere, amely e csapdákat (mert nem csak Magyarország vergődik e csapdában) állítja a lokalitások számára, önmagát »nem létezőnek« tekinti, és összeesküvéselmélet-gyártással vádol meg mindenkit, aki létét feltételezni merészeli. Kérdés, hogy ha nincs ilyen rendszer, akkor most éppen »ki« számolja fel Görögországot? És ki tartja fenn azt a hamis beszédhatalmi diktatúrát, amely úgy tünteti fel, hogy a tavalyi 110 milliárd eurót és a valószínűsíthető újabb százmilliárd körüli összeget a görög társadalom kapja, és ezért neki is kell majd visszafizetnie? Miközben napnál világosabb, hogy ezeket a gigantikus összegeket a birodalmi uralmi elit kapja. És ami a tragikomédia lényege, az európai vezető hatalmak, főként Németország adófizetőivel fizettetik meg, majd igyekeznek behajtani második körben a fiziológiai végső határokig kifosztott görög társadalomtól is. Összefoglalva: ellenségként ezt a globális szuperstruktúrát kellene megnevezni, mert ennek felismerése nélkül nemcsak hogy győzelmet nem arathatunk e háborúban, de az elemi szintű fizikai létünk forog kockán.”