A huszonévesek és Trianon

„Paradox módon Trianonnal összefüggésben a jelen sokkal inkább megosztja a fiatalokat, mint a múlt; a jobboldalon sokkal fontosabb kohéziós erő Trianon »jelenéről«, mint a tényleges történelmi eseményről való hasonló gondolkodás. Azok a kérdések ugyanis, hogy napjainkban »mi a teendő« Trianonnal kapcsolatban, hogyan viszonyuljunk hozzá a XXI. század elején, sokkal inkább megosztják a mai fiatalokat, mint azok, hogy valójában mi és miért is történt 1920-ban. A törésvonalakat pedig egyértelműen ideológiai és pártpreferenciák jelölik ki. A huszonévesek több mint fele, 53 százaléka úgy gondolja, hogy Magyarország soha nem törődhet bele a trianoni békeszerződés következményeibe, és az ekképpen vélekedők közül minden harmadik szerint semmilyen eszköztől nem riadhatunk vissza annak érdekében, hogy visszaszerezzük az 1920-ban elveszített területeket. A fiatal felnőttek 43 százaléka vallja, hogy bele kell törődnünk a kialakult helyzetbe - mivel már úgysem tudunk változtatni rajta. A Trianon jelenével kapcsolatos vélemények - a szülők és nagyszülők esetében tapasztaltakhoz hasonlóan - a fiatalok körében is erőteljes politikai-ideológiai meghatározottságot mutatnak. Az elcsatolt területek bármi áron való visszaszerzését elsősorban a keresztény-nemzeti-radikális ideológiák iránt elkötelezett, a baloldallal és a liberálisokkal szemben szélsőségesen indulatos, a KDNP-vel és a Jobbikkal az átlagosnál inkább rokonszenvező huszonévesek támogatják.

A politikai-ideológiai preferenciákon túl a történelem és saját családjuk története iránti fokozott érdeklődés (ám az átlagosnál semmivel sem magasabb történelmi ismeretszint), vagyis korosztályuk általános ismerethiánya jellemzi azokat, akik a trianoni határok erőszakos megváltoztatásától sem riadnának vissza a kilencven évvel ezelőtti igazságtalanság orvoslása érdekében. A békés eszközökkel végrehajtandó revízió ideáját a nemzeti-nacionalista eszmék iránt elkötelezett, ám a radikalizmussal nem rokonszenvező fiatalok támogatják: ebben a körben éppúgy megtalálhatóak a baloldallal, mint a jobboldallal rokonszenvezők, egyedül a liberális-kozmopolita értékek iránt elkötelezettek körében alacsonyabb ennek az elképzelésnek a támogatottsága. Az eddig elmondottakból már értelemszerűen következik, hogy a kialakult helyzetbe való beletörődést elsősorban a nagyvárosokban élő, önmagukat a liberalizmus és a nyugatias értékek iránt elkötelezett fiatalok választják.”