A Fidesz kétharmados nagykalapácsa

„A kormány első hetei kényszerű irányváltást hoztak, amikor kiderült, hogy külső finanszírozási és szabályozási okokból nem követhető az eredeti program, amely nagyfokú általános adócsökkentéssel kívánta berúgni a gazdaság motorját. Először ismert módon egyfelől nagy szja-mérsékléssel, másfelől szelektív adóemelésekkel, egyszeri pénzszerző intézkedésekkel operált a kormány. Politikailag sikeresnek is mondható az első időszak, mert a pénzintézeti adó kivetését nem élte meg adóemelésnek a nagyközönség. Viszont a pótadók, válságadók kirovása - nem meglepő módon - fékezi a gazdasági növekedést, a reméltnél gyengébb konjunktúra pedig kihat a várakozásokra.

Majd idén tavaszra állt be teljes szellemi fordulat az államadósság csökkentése melletti radikális kormányfői kiállással. Ez utóbbi irányt végre értelmezni tudta a külvilág, csak éppen érezhető bizonyos óvatosság, kétkedés az új felismerés melletti elkötelezettség mélységét illetően. Talán ezért is van az, hogy a térség iránti befektetői érdeklődés esetünkben haloványabb, mint másoknál; az itthoni hazai és nemzetközi hátterű cégek beruházási tevékenysége visszafogott maradt, és a munkaerő iránti kereslet továbbra is gyenge. Márpedig a keresleti oldal húzóereje kellene ahhoz, hogy a nagy politikai költséggel kikényszerített munkaerő-piaci reaktivizálódás tényleges foglalkoztatásnövekedéshez vezessen.

A lassacskán javuló növekedési folyamatok alapján elvárható lenne országkockázatunk mérséklése, csak éppen ahhoz nagyobb kiszámíthatóságra van szükség. Politikai életünk a nehezen értelmezhető vagy túlzó megszólalások révén gyakorta produkál fölös »zajokat«; ráadásul az előttünk álló hetekben ezekhez a munkavállalói konfliktusok zajai is társulhatnak.”