Politikai pilótajátékok, alkimista bürokraták és állami hedge fundok

„A 2008-ban kirobbant pénzügyi válság egyik legfőbb gócpontja az ingatlanhitelezéshez kapcsolódó származékos termékek (CDO, CMO, MBS és társai) rendszere volt, melynek keretében egy hitelező a jelzáloghiteleit eladta közvetítőn keresztül a befektetőknek értékpapírok formájában, mely értékpapírok mögött a hitelek különböző hitelbesorolású portfóliói álltak fedezetként. A világ legnagyobb hitelminősítői pedig hitelminősítést adtak a portfóliókra és ezáltal lehetett kockázatosabb és kevésbé kockázatos jelzáloghitellel fedezett értékpapírokat vásárolni. Valójában az így képzett hitelportfóliók egyes részeinek, illetve egészének kockázata »csomagolás« során kisebbnek lett feltüntetve, mint a valóság, ami nem meglepő módon, a válság során kialakuló reálisabb árfolyam miatt óriási veszteségeket okozott a befektetőknek és a programokban részt vevő nagy nemzetközi bankok többsége állami segítség nélkül csődbe jutott volna.

Azt gondolnánk, hogy ilyen furfang csak a ravasz és kapzsi wall street-i befektetési bankárok fejéből pattan ki, ám ha az európai adósságválság által életre hívott csődmentő rendszerre gondolunk, az az érzésünk támad, hogy a befektetési bankárok gyenge kezdők az állami bürokratákhoz képest. Mindenekelőtt nézzük röviden át a helyzetet. Görögország de facto csődben van, egy éve lényegében a multilaterális intézmények köldökzsinórján lóg, de a szomszéd szobában az intenzív osztályon ott fekszik Portugália és Írország is, és orvosi megfigyelés alatt van már Spanyolország, Belgium és Olaszország is. Vagyis az eurózóna GDP közel 40 százalékát adó országok fizetésképtelenek vagy jó úton haladnak ebbe az irányba.”